GYÓGYERDŐ

a megérkezés útján


AZ ÖTÖDIK ELEM

2018. március 18. 14:44 - EII

A FAfapin.png

A fa szimbólum a szellemi hagyományban

és az életfatudatosság útja

Mit jelent Életfává válni? Hol áll a Tudás fája?
Mit rejt a Sefer Yezirach kabbalisztikus bölcsessége?
A Fák nemzetségei hogyan segítik az emberi létformát ezen a bolygón? Hol áll a Világfa?

Bejegyzésemben ezek a kérdések jelentik az útvonalat, az iránytű Zöld Tara szívében nyugszik. A táj amin járunk az emberi létezés birodalma.

Legyünk útitársak az erdőbölcsességbe vezető ösvényen!

A FA mint ősszimbólum számomra a legtökéletesebb lélekútjelkép. A bolygótestbe való gyökerezése és a Fény felé törő, éltető ágainak égbenyúlása az emberi létforma földön-járását képezi le. Ezért kultúráktól független életjelképpé vált az idők során.

Miért fontos a szellemi úton járónak hogy a fához elérjen? Milyen fordulópontot jelezhet ha álmainkban vagy tevékenységeinkben, életünkben megjelennek a fák, kapcsolódunk a labirintus közepén álló Yggdrasilhoz?

Számomra a FA a megérkezés. A jelenem és lényem teljességébe való belépés. A valódi spirituális gyakorlatokba való beavatódás. Amikor a személyiség meggyökerezett a test "realitásában" és rálépett a csillagösvényre (Tejút). Az igazi spiritualitás ott kezdődik ahol kijózanodunk: képesek vagyunk meditáció és koncentráció kettős tudatának megtartására. Kapcsolódtunk. Mindhárom szinten (test-lélek-szellem) erőre és valamennyi stabilitásra tettünk szert. Amikor valóban adeptussá válik a kereső és kigyógyul (vagy legalábbis átmenetileg kiábrándul) olyan ezoterikus nyalánkságokból mint asztrológia, tarot, okkultizmus, mágikus praxis, kétes gyógyító iskolák, magnetikus guruk... és a hármas egységének tapasztalásai válnak fontossá. A teljesség a test, a z érzések és a gondolkodás összehangolása és tudatossága: ezt jelenti számomra a FA.

f4283743520bcdc34c2f43aff65d5d2b.jpgA FA a föld és ég közötti köldökzsinór. Gaia érzékelése, kapcsolata a Fénnyel. A növényzet Gaia érzelmi élete, az ember a szellemi élete. A fák királyának, a tölgyfának tövében könnyű planetáris mélységekbe és kozmikus szintekre tágítani a tudatunkat. Meditációnkban a fától indulva a nadikban könnyen megindul a mágikus kapcsolódás. Gerincünk vertikalitása döntő a meditáció során!

A szellemi hagyományban az öt elem tana képezi az alapot, ami alaptáborként szolgál a szellemi utazónak. A mágikus praxis is az elemek tanával vezeti be adeptusait az erőkkel való munka nehéz gyakorlataiba. Az öt a nyugati történelem során elveszített egy lényegi elemet: a középső, fa elemét. Így sokan, akik ki-kiruccannak a spirituális ezotéria vadonjába, csak négy elemmel találkoznak: föld, víz, tűz és levegő (valahol a fém még beemelődik). Számmisztikai jelentősége is van ennek, valamint ez annak a törekvésnek is következménye, amely a mentális eluralkodását tükrözi: mindent egy jól kontrollálható, megérthető és rendszerező tudásrend alapján leírni, feldarabolni, megszámozni… Lehetőleg 12-es rendszerben. Az Élet azonban sokkal organikusabban és egyszerűbben tárja elénk alapritmusát: a négy sarkalatos pont és a közép tanában. A közepet, a lényeget, a szellemi kulcsot azonban likvidálta a nyugati gondolkodás. Sokak első vonzalmát a keleti tanok iránt ez kelti fel: a hiányzó elem keresése. A középút.

Az ötödik elem a gyakorló gerincoszlopában nyugszik: egyesíti a négy összetevőt (teret) és a csakrákon át összeköti az Eget és a Földet, valamint az Ida és Pingala nadikat. Életfává válva megteremtjük ezt a misztikus élmény-kapcsolatot szellemünk és testünk között. Eggyé válva állati és isteni lénytermészetünkkel, emberi tudatunk a jelenben képes hidat teremteni Istennel. Nem véletlenül sok hagyományban a fa a Bölcs szimbóluma is.

A meditációk lényege, hogy megszűnjön a hierarchia a központok között, a fent és lent, a mikro- és makrokozmosz között. Így valódi mély meditációban az emberi lény megtapasztalhatja a jelenből világló gömb-tudat fájának erejét és nyugalmát. Megérkezni: a békébe, oda ahová indulunk amikor az első, létre és magunkra vonatkozó kérdéseinket feltesszük.

Az út számos lehet. A művészetek útja: a tánc majd a mozdulatlanságba érkezés útja. A zene majd a csendbe érkezés útja. A szavak majd a figyelembe megérkezés útja. A vallás, ima, lelkiség gyakorlatainak útja. Egy tényező közös: a megállás, elcsendesülés ideje.

3a573fdd471cef0cdefb67de20440cee.jpg

A Fa tanítása: gyökerezz a test valóságában, törzsed ereje tartson meg, szellemed ágai pedig a csillagokba tartsanak. Érkezz meg az elengedettségbe. Fentebb említettem a meditáció és koncentráció gyakorlatát. Itt kicsit álljunk meg.

A meditációnak is több "szintje" létezik. A kezdeti relaxációtól a megvilágosodásik terjed az a tér amiben a tudatunk megnyugszik, hazatalál, kiterjed vagy eggyé válik. Amikor a fa tudatosságáról beszélünk, a meditáció és koncentráció egyszerre hatja át a tudatot: nem pulzálva, váltakozva, hanem kettősségben: képzeljük el: a három erős működés: a testi érzeteink a tudatott lehorgonyozzák, az érzelmek el-elárasztanak minket és erős gondolathullámokat kavarnak. Lényünkben egyszerre és párhuzamosan zajlanak folyamatok. Amikor kiüresítjük elménket és testünket nyugalmi állapotba hozzuk, ezek a szintek nem egyesülnek, hanem a hordozó tudat közege szabadul meg az elkülönültségtől. A légzés figyelése nagyszerű kulcs ehhez. A figyelem egyhegyűsége egybegyűjti az erőket. Meditatív - vagyis a testet nem árasztják el az érzelmek, érzetek, egységbe olvad, elnyugszik. Koncentráció pedig abban az értelemben, hogy lényünk "koncentrátumává" válik mindannak ami történik: megtartó formává, mederré.

Régről kísér egy gyönyörű kép, és gyakorlat amit egy gurunál olvastam (Osho), aki egy másik tanítóra utalt, aki mesterétől vette a leírását a fentieknek. Megosztom lényegét:

Állj meg. Képzeld el, hogy egy tengellyé válsz, törzsedből lefelé és felfelé fénynyaláb indul ki. Gaia szívébe és magjába hatol le és a kozmosz végtelenjébe emelkedik fel. És most nézz körül, mások fénye szintén nekiindul. Gaia anyagi valóságában mindenki összeér. Origója testi létezésünk otthona, forrása, társaiddal ebben a magpontban kapcsolódsz. És most nézz fel az égre, ahol társaid fényeivel együtt mind más-más csillaghoz értek fel. Szellemi univerzumunkban annyi csillag, ahány lélek… Egységét szellemi létezésünknek a Fény adja.

chakra-and-tree.jpg

Egy érdekes tájra érkezünk: Tér és Idő egységének valamint a gondolkodás munkájának vidékére. A Fa átjáró, létra, gerincoszlop, ösvény. Ezt tanítja a Tíz Sefiroth tana, az Életfa szimbóluma. Az Élet részei vagyunk. Gaia testéből kinövő fák erre tanítanak: testünk csak látszólag különül el ahogy mozgunk a fizikai valóságban, valójában viszont egységben maradunk végig a bolygótesttel, egységben minden lénnyel. A Tér közös. A Tér anyai befogadó közegében az idő apaelve teremt hasadást, a szellemi ébredés indulását. Az Idő miatt lehetünk úton. Viszont térré válva a jelenben újra visszatérhetünk az egységbe, az elvesztett Anyatestbe, Gaia jelenébe, otthonunkba.

A tudatra ébredés folyamata mentális síkon nyelvbe ágyazódik és fogalmakkal teremt. A levegő elem természetében. A gondolatokat elcsendesítve az érzések és érzelmek szintén egy szintén folyamatosan zajló, életáramba lépünk - tudatunkat el-elárasztó érzésekkel terelnek és térítenek el - a víz elem természete szerint. Energiánk, mozgásunk, szexualitásunk, állati valónk és ösztöneink pedig a tűzenergia elvei szerint mozgatják lényünket. Csak testünk anyagi realitásában és elemeink irányításában lelhetünk egyensúlyt, békét, megérkezést. Szellemi fellegeink sosem tudnak valódi megnyugvást hozni. Csak ha az elemek összességét egy ötödikben kiegyensúlyozzuk és megtartjuk: zazenben ülve, jógában, sétálva, meditálva… belső csendben és erőkoncentrációban. Egyszerre zajlani hagyni az időt és megtartani a térben a tudatot.

9440cc153bce22a7b5295e97d34ce0c4.jpg

Ez már a buddhista gyakorlatok világa, ahova most nem lépünk át. Álljunk most itt meg, iránymutatóként jelezzen ez a szakasz amit most bejártunk. Ha találkozol egy fával, csodáld és tiszteld lényét, és jusson eszedbe a hermész triszmegisztoszi tanítás: Amint fent, úgy lent.

A meditáció gyógyító teljessége ebben a fantasztikus élménykeresésben nyugszik: elindulni a szeparáció traumájából, elindulni a hős útján, végigtáncolni, dolgozni magunkat a szellemi folyamatokon, majd visszaérkezni egy nagy Anya méhének teljességébe: Gaia és a Kozmikus Méh lüktetően élődő jelenébe összekötve lényünkkel Eget és Földet, Teremtőt és Teremtést. Testet és Szellemet.

Kilépve a labirintusból, a világló úttalan utak hálózatából, a vándorlásból a jelenlétben megnyugszol, tudatod tiszta térré válik, beleolvad az egységbe. Majd tovább haladsz, de már egységben Önvalóddal és Istennel.

A jelen valójában menedék. Megérkezés. Minden gyógyulás a jelenben történik, ideje indulni!

Békesség minden Fának!

                                                                                                    Kép: Thais Justino



komment

Zöld Tara

2018. március 18. 10:24 - EII

aa600817a2a0edf22569dc4577e2626b.jpg

A Zöld Szív útja

Együttérezni a létezéssel, a Földanyával és lényeivel- beleérezve abba, hogy mi zajlik ezen a bolygón - óriási beavató élmény. Minden ilyen kitágulásában a szívnek ott lakozik a Zöld Tara.

 

A Tara vezeti a tudatot ehhez az állapothoz, teszi képessé a szívet az átélésre, gyógyítja megrendüléséből... az empátia ösvényén vezeti a lélekben kibontakozó ökológiai spiritualitást és védelmezi azt, aki lényét egy magasabb 'bolygó-tudat' szolgálatába helyezi.

A Tarába lépünk amikor a megvilágosodás szelleme elkezdi munkáját és elindít minket az úton - együttérzés nélkül ugyanis nincs megtisztulás, először fel kell ismerni azt, mik vagyunk: emberi létformánkat. Majd utána elkezdeni felfedezni: kik vagyunk. És ami fontos: amíg saját magunkkal nem tudunk mélyen együtt érezni és megbocsájtást gyakorolni, addig más lények felé se lesz őszinte empátiánk. Tara útja az elfogadás, az együttérzés és a feltétel nélküli befogadó szeretet női minősége.

Miért fogalmazok úgy: a tarában? Mert a tarába merült tudatban hiszek: amikor lényünk összeköttetésbe lép a bolygóval, a lényekkel, az élettel - és megrendül az együttérzéstől. Nem a szenvedésen van itt hangsúly inkább a létezés mélysége feletti döbbeneten. Az elkülönültségünket megszünteti ez az 'ugrás'. Lassan kialakul egy mély egységérzet és felelősség. Többé nem tudunk elkülönülten gondolkozni saját sorsunkról, az egybeolvad és összefügg Földanya sorsával. Ez a megérkezés útja.

Tara, melynek jelentése „Csillag” (tibeti nyelven Drolma), az együttérzés és a védelem istennője, Avalokitésvara – a könyörületesség istene, tibeti nevén Csenrézi – női párja a buddhista mitológiában. A hagyomány szerint, amikor Avalokitésvara az emberek mérhetetlen szenvedését látva könnyezni kezdett, könnyeiből egy kis tó született, melyben egy lótuszvirág keletkezett. Amikor ez a lótuszvirág kinyílt, akkor született meg Tara (tibeti nevén Sgrol-ma=”Ő, a megmentő”), az első női, és az egyik leginkább imádott istenség a tibeti buddhizmusban.

Egy másik, az előzőhöz hasonló buddhista hagyomány szerint Zöld Tara Avalokitésvara bal szemének könnyéből, Fehér Tara pedig a jobb szemének a könnyéből született. Zöld Tara a Föld Istennőjeként az éjszakát képviseli, aki legyőzi az akadályokat és segít megmenteni az embereket a veszélytől. Fehér Tara pedig a nappal Istennőjeként a béke, a védelem és a hosszú élet hírnöke. Ketten együtt szimbolizálják a végtelen együttérzés Istennőjét, aki éjjel-nappal a szenvedés enyhítésén fáradozik. Egy harmadik legenda szerint Tara Avalokitésvara egyik szeméből eredő kék fényből született és Avalokitésvara hitvese. Más változat szerint élt valaha egy hercegnő, akibe beköltözött a megvilágosodás szelleme. A szerzetesek úgy vélték, hogy férfinak kellett volna lennie. A hercegnő ezt visszautasította, mondván, számára mindegy, hogy milyen alakban született meg, sőt örül női mivoltának. Sokan akarják férfialakban elérni a nirvánát, de kevesen tekintik a nőiséget a megvilágosodás eszközének. Ő e kevesek közé kívánja magát sorolni.

"Én pedig, míg a Szamszára ki nem ürül, női testben megjelenve fogom segíteni a lényeket"

Ezután hosszú meditációba merült, majd fogadalmat tett, hogy megszabadít minden élőlényt a szenvedéstől, a létezés, a szanszára kínjaitól. A hercegnő így Tarává lényegült, s azóta is naponta beváltja fogadalmát.

Tarának 21 megnyilvánulási formája létezik, amelyeket színük, kéz- és lábtartásuk alapján különböztetik meg. Legismertebb a Zöld Tara, és a Fehér Tara. Ők a kegyes, míg a többiek a haragvó Tara megszemélyesítői.     

f13c0abaa1c98607d9ed415dbcd13729.png                 

A mantra

A Tara mantra (om tare tuttare ture svaha) az egyik leginkább használatos mantra a tibeti buddhizmusban a Csenrézi mantra után (om mani padme hum). Azt jelenti: „Meghajolok előtted!” „Áldás rád!” Kívánság beteljesítő és védő ereje van, őszinte szívből zengetve varázserejű híd.

Évek óta "használom", néha észre sem veszem már. Ha a természetbe igyekszem út közben biztosan ezt a mantrát éneklem!
Szeretettel
Ell

 8945707_f520.jpg

Kép: Jesse Micheal Newman

A Huszonegy Tara dicsőítés, valamint további forrás Tarához: Bokar Rinpocse Tara - A női istenség c. írásában található 

komment

Zöldébresztő

2018. március 17. 17:59 - EII

László Eszter vagyok, üdvözöllek a rengetegben!

Zarándoklatom évtizedekkel ezelőtt kezdődött, hiszen azon szerencsések közé tartozom, akit születésétől kezdve buddhista tanítások és szellemi források vettek körül. A tudás és a tapasztalás hosszú útján végül megérkeztem Életfámhoz. Azóta a jelen menedékét gyakorlom, ez minden utam kiindulópontja és iránytűm közepe. 

Dharmám az ökospiritualitás és a lelkek kísérése, a tudás átadása, csatornázása. A természet egyszerű és alázatos papnője vagyok, erdőjáró útitárs. Tréner és facilitátor, közösségekkel, nemzetközi projektekkel dolgozó lélekvándor. Tarában vettem menedéket, a szamszárában való vándorutamon elérkezett az idő, hogy minden gondolati, érzelmi és testi cselekedetemmel segítsem a visszacsatolódást, visszatérést a természethez és önmagunkhoz.

Az erdőnél élek, az erdőbe járok lelki békéért, a természet a templomom. Művészeti és természet alapú módszerekkel dolgozom, közösségi művészeti tréningeket és műhelyeket tartok. Elvégeztem a nemzetközi Termékenység Masszázs képzést, avatott anyaméh gyógyító vagyok és női szellemi vezető. A Fountain of Life papnőjeként ősi tudás őrzője és továbbadójaként a női alkímiát gyakorlom. Misszióm az Élet szolgálata a nők természetes, vad és termékeny erőikhez való visszacsatolásával, valamint a zöld szív tudásának közvetítése. Szeretek lélektől-lélekig kapcsolódni, körben lenni, szívből élni. 

A természet forrásából meríthetsz ha úgy érzed elakadtál a szellemi úton, ha termékenységi problémáid vannak, ha nem találod az irányokat vagy nem látod be a tájat. Segítek hogy megtaláld a térképedet, iránytűdet és megtedd első lépéseidet egy új úton!

Évekkel ezelőtt forgattam először Wilber és Maslow írásait, a transzperszonális, integrál szemlélet forrásait. Ez még egyetemi éveim alatt történt, amikor a fenomenológia tudományában képeztem magam: alapokkal, Husserlel, Merleau-Ponty-val, recepcióesztétikával foglalkoztam. Az imaginárius tér és a képtudat foglalkoztatott szenvedélyesen - meg akartam érteni a képzelőerőt. Szakdolgozati kutatásomban a fogalmak és a képek határait térképeztem: a képtudat és a nyelvtudat kapcsolatát. Ahol a fogalmak születnek az imaginárius térben és képek hatását, hatalmát felettünk. A nem-kettősség forrását kutattam. A Pécsett, a Mecsek hegység barátságában élt 14 évben kerültem nagyon közel a Fák bölcsességéhez, az erdő nyugtató, gyógyító jelenlétéhez is. 

Gyerekkorom óta pedig a buddhizmus ösvényén járok- Avalokitesvara és Tara menedékében. A buddhista tanok meghatározták gondolkodásmódom fejlődését. Az úton elindultam sóvárogva a tudásra - reméltem, hogy egyszer megérkezem oda, ahol látnak és ahol én is látok. Szellemi gyökereim a női őstudás, a metafizikai tradicionalitás, antropozófia és buddhizmus talajába mélyednek, ágaim az intergrál szemlélet, az ökospiritualitás és az asztrozófia felé nőnek. 

A természettel, az ökoszisztémával történt trauma, aminek okozói vagyunk mély bűntudattal töltött el. Szégyelltem magam emberként. Régóta felelősséget érzek Gaia és lénytársaim iránt. Ez az empátia a forrás és kapocs köztem és a spirituális ökológia között. Gyerekkoromban volt egy meghatározó élményem: Avalokitesvara tankája az ágyam mellett lógott, sokat néztem. Egyszer elárasztott egy szívettépő érzelem: az együttérzés minden lény iránt. Zokogtam, sokáig. Avalokitesvarához fordultam menedékért - a kép mint egy jidam, megelevenedett. Gyermekszemmel ez nem volt se misztikus se félelmetes. A megrendülésem és felfokozott érzelmi állapotom váltotta ki a szokatlan érzékelést. Viszont azóta empataként élek...

Az ökospiritualitás és ökopszichológia valamint a természet alapú alkotó módszerek és keleti gyakorlatok együttesen képezik azt az “eszköztárat” amellyel utamat építem. Hiszek abban, hogy ma nagy szükség van képzett, empatikus öko-facilitátorokra, zöld szívű emberekre akik segítenek a visszacsatolódásban! 

Szolgáljon ez a blog menedékül, frissítő forrásként!

Szeretettel: Ell

SARVA MANGALAM

Megtalálsz még:
facebookon: Gyógyerdő
e-mailen: elleszter@gmail.com

és az erdőben...

fmt-therapy-header.jpg

the-fountain-of-life-130.png

komment

Big Green

2018. március 17. 17:58 - EII

Ökológia + Fenomenológia + Buddhizmus + Művészet ?!

day59.jpg

A természettel alkotás módszerei és a fogalmak körüljárása

Ezen a lapon rövid sétát teszünk a természet-alapú módszerekben és filozófiákban. A természetben-alkotás és a természettel-alkotás világa, a natúr-organikus eszközök használata felé vesszük az irányt.

Az ökoterápia (ecotherapy), az erdőterápia (forest therapy) és az Integrál szemlélet hegycsúcsait összekötő ösvényen haladva valahol a Land Art vidékén a fenomenológiai és zen buddhista filozófiák kereszteződésénél verünk tábort az elméleti rengetegben.

Egyszerűbben: módszerekről lesz szó, amik segítenek békére és alkotó forrásra lelni a természetben, a természettel együtt alkotni, játszani, a Nagy Zöld részévé válni.

- a "fogalommagyarázó" oldal feltöltés alatt

 

konrads-2.jpg

komment
süti beállítások módosítása