A FA
A fa szimbólum a szellemi hagyományban
és az életfatudatosság útja
Mit jelent Életfává válni? Hol áll a Tudás fája?
Mit rejt a Sefer Yezirach kabbalisztikus bölcsessége?
A Fák nemzetségei hogyan segítik az emberi létformát ezen a bolygón? Hol áll a Világfa?
Bejegyzésemben ezek a kérdések jelentik az útvonalat, az iránytű Zöld Tara szívében nyugszik. A táj amin járunk az emberi létezés birodalma.
Legyünk útitársak az erdőbölcsességbe vezető ösvényen!
A FA mint ősszimbólum számomra a legtökéletesebb lélekútjelkép. A bolygótestbe való gyökerezése és a Fény felé törő, éltető ágainak égbenyúlása az emberi létforma földön-járását képezi le. Ezért kultúráktól független életjelképpé vált az idők során.
Miért fontos a szellemi úton járónak hogy a fához elérjen? Milyen fordulópontot jelezhet ha álmainkban vagy tevékenységeinkben, életünkben megjelennek a fák, kapcsolódunk a labirintus közepén álló Yggdrasilhoz?
Számomra a FA a megérkezés. A jelenem és lényem teljességébe való belépés. A valódi spirituális gyakorlatokba való beavatódás. Amikor a személyiség meggyökerezett a test "realitásában" és rálépett a csillagösvényre (Tejút). Az igazi spiritualitás ott kezdődik ahol kijózanodunk: képesek vagyunk meditáció és koncentráció kettős tudatának megtartására. Kapcsolódtunk. Mindhárom szinten (test-lélek-szellem) erőre és valamennyi stabilitásra tettünk szert. Amikor valóban adeptussá válik a kereső és kigyógyul (vagy legalábbis átmenetileg kiábrándul) olyan ezoterikus nyalánkságokból mint asztrológia, tarot, okkultizmus, mágikus praxis, kétes gyógyító iskolák, magnetikus guruk... és a hármas egységének tapasztalásai válnak fontossá. A teljesség a test, a z érzések és a gondolkodás összehangolása és tudatossága: ezt jelenti számomra a FA.
A FA a föld és ég közötti köldökzsinór. Gaia érzékelése, kapcsolata a Fénnyel. A növényzet Gaia érzelmi élete, az ember a szellemi élete. A fák királyának, a tölgyfának tövében könnyű planetáris mélységekbe és kozmikus szintekre tágítani a tudatunkat. Meditációnkban a fától indulva a nadikban könnyen megindul a mágikus kapcsolódás. Gerincünk vertikalitása döntő a meditáció során!
A szellemi hagyományban az öt elem tana képezi az alapot, ami alaptáborként szolgál a szellemi utazónak. A mágikus praxis is az elemek tanával vezeti be adeptusait az erőkkel való munka nehéz gyakorlataiba. Az öt a nyugati történelem során elveszített egy lényegi elemet: a középső, fa elemét. Így sokan, akik ki-kiruccannak a spirituális ezotéria vadonjába, csak négy elemmel találkoznak: föld, víz, tűz és levegő (valahol a fém még beemelődik). Számmisztikai jelentősége is van ennek, valamint ez annak a törekvésnek is következménye, amely a mentális eluralkodását tükrözi: mindent egy jól kontrollálható, megérthető és rendszerező tudásrend alapján leírni, feldarabolni, megszámozni… Lehetőleg 12-es rendszerben. Az Élet azonban sokkal organikusabban és egyszerűbben tárja elénk alapritmusát: a négy sarkalatos pont és a közép tanában. A közepet, a lényeget, a szellemi kulcsot azonban likvidálta a nyugati gondolkodás. Sokak első vonzalmát a keleti tanok iránt ez kelti fel: a hiányzó elem keresése. A középút.
Az ötödik elem a gyakorló gerincoszlopában nyugszik: egyesíti a négy összetevőt (teret) és a csakrákon át összeköti az Eget és a Földet, valamint az Ida és Pingala nadikat. Életfává válva megteremtjük ezt a misztikus élmény-kapcsolatot szellemünk és testünk között. Eggyé válva állati és isteni lénytermészetünkkel, emberi tudatunk a jelenben képes hidat teremteni Istennel. Nem véletlenül sok hagyományban a fa a Bölcs szimbóluma is.
A meditációk lényege, hogy megszűnjön a hierarchia a központok között, a fent és lent, a mikro- és makrokozmosz között. Így valódi mély meditációban az emberi lény megtapasztalhatja a jelenből világló gömb-tudat fájának erejét és nyugalmát. Megérkezni: a békébe, oda ahová indulunk amikor az első, létre és magunkra vonatkozó kérdéseinket feltesszük.
Az út számos lehet. A művészetek útja: a tánc majd a mozdulatlanságba érkezés útja. A zene majd a csendbe érkezés útja. A szavak majd a figyelembe megérkezés útja. A vallás, ima, lelkiség gyakorlatainak útja. Egy tényező közös: a megállás, elcsendesülés ideje.
A Fa tanítása: gyökerezz a test valóságában, törzsed ereje tartson meg, szellemed ágai pedig a csillagokba tartsanak. Érkezz meg az elengedettségbe. Fentebb említettem a meditáció és koncentráció gyakorlatát. Itt kicsit álljunk meg.
A meditációnak is több "szintje" létezik. A kezdeti relaxációtól a megvilágosodásik terjed az a tér amiben a tudatunk megnyugszik, hazatalál, kiterjed vagy eggyé válik. Amikor a fa tudatosságáról beszélünk, a meditáció és koncentráció egyszerre hatja át a tudatot: nem pulzálva, váltakozva, hanem kettősségben: képzeljük el: a három erős működés: a testi érzeteink a tudatott lehorgonyozzák, az érzelmek el-elárasztanak minket és erős gondolathullámokat kavarnak. Lényünkben egyszerre és párhuzamosan zajlanak folyamatok. Amikor kiüresítjük elménket és testünket nyugalmi állapotba hozzuk, ezek a szintek nem egyesülnek, hanem a hordozó tudat közege szabadul meg az elkülönültségtől. A légzés figyelése nagyszerű kulcs ehhez. A figyelem egyhegyűsége egybegyűjti az erőket. Meditatív - vagyis a testet nem árasztják el az érzelmek, érzetek, egységbe olvad, elnyugszik. Koncentráció pedig abban az értelemben, hogy lényünk "koncentrátumává" válik mindannak ami történik: megtartó formává, mederré.
Régről kísér egy gyönyörű kép, és gyakorlat amit egy gurunál olvastam (Osho), aki egy másik tanítóra utalt, aki mesterétől vette a leírását a fentieknek. Megosztom lényegét:
Állj meg. Képzeld el, hogy egy tengellyé válsz, törzsedből lefelé és felfelé fénynyaláb indul ki. Gaia szívébe és magjába hatol le és a kozmosz végtelenjébe emelkedik fel. És most nézz körül, mások fénye szintén nekiindul. Gaia anyagi valóságában mindenki összeér. Origója testi létezésünk otthona, forrása, társaiddal ebben a magpontban kapcsolódsz. És most nézz fel az égre, ahol társaid fényeivel együtt mind más-más csillaghoz értek fel. Szellemi univerzumunkban annyi csillag, ahány lélek… Egységét szellemi létezésünknek a Fény adja.
Egy érdekes tájra érkezünk: Tér és Idő egységének valamint a gondolkodás munkájának vidékére. A Fa átjáró, létra, gerincoszlop, ösvény. Ezt tanítja a Tíz Sefiroth tana, az Életfa szimbóluma. Az Élet részei vagyunk. Gaia testéből kinövő fák erre tanítanak: testünk csak látszólag különül el ahogy mozgunk a fizikai valóságban, valójában viszont egységben maradunk végig a bolygótesttel, egységben minden lénnyel. A Tér közös. A Tér anyai befogadó közegében az idő apaelve teremt hasadást, a szellemi ébredés indulását. Az Idő miatt lehetünk úton. Viszont térré válva a jelenben újra visszatérhetünk az egységbe, az elvesztett Anyatestbe, Gaia jelenébe, otthonunkba.
A tudatra ébredés folyamata mentális síkon nyelvbe ágyazódik és fogalmakkal teremt. A levegő elem természetében. A gondolatokat elcsendesítve az érzések és érzelmek szintén egy szintén folyamatosan zajló, életáramba lépünk - tudatunkat el-elárasztó érzésekkel terelnek és térítenek el - a víz elem természete szerint. Energiánk, mozgásunk, szexualitásunk, állati valónk és ösztöneink pedig a tűzenergia elvei szerint mozgatják lényünket. Csak testünk anyagi realitásában és elemeink irányításában lelhetünk egyensúlyt, békét, megérkezést. Szellemi fellegeink sosem tudnak valódi megnyugvást hozni. Csak ha az elemek összességét egy ötödikben kiegyensúlyozzuk és megtartjuk: zazenben ülve, jógában, sétálva, meditálva… belső csendben és erőkoncentrációban. Egyszerre zajlani hagyni az időt és megtartani a térben a tudatot.
Ez már a buddhista gyakorlatok világa, ahova most nem lépünk át. Álljunk most itt meg, iránymutatóként jelezzen ez a szakasz amit most bejártunk. Ha találkozol egy fával, csodáld és tiszteld lényét, és jusson eszedbe a hermész triszmegisztoszi tanítás: Amint fent, úgy lent.
A meditáció gyógyító teljessége ebben a fantasztikus élménykeresésben nyugszik: elindulni a szeparáció traumájából, elindulni a hős útján, végigtáncolni, dolgozni magunkat a szellemi folyamatokon, majd visszaérkezni egy nagy Anya méhének teljességébe: Gaia és a Kozmikus Méh lüktetően élődő jelenébe összekötve lényünkkel Eget és Földet, Teremtőt és Teremtést. Testet és Szellemet.
Kilépve a labirintusból, a világló úttalan utak hálózatából, a vándorlásból a jelenlétben megnyugszol, tudatod tiszta térré válik, beleolvad az egységbe. Majd tovább haladsz, de már egységben Önvalóddal és Istennel.
A jelen valójában menedék. Megérkezés. Minden gyógyulás a jelenben történik, ideje indulni!
Békesség minden Fának!
