Ideje: április közepétől május közepéig

A fűzfa a fák „istennője”. Vizes területeken élő, jellegzetes, leomló ágaival az egyik legkarakteresebb és könnyen felismerhető fánk.

Istennő fának is nevezik, mivel a Holdat, az érzelmeket és a tudattalan áramlatokat társítják hozzá. Az egyik legnőiesebb fafajta, lágyan lengő ágainak táncát vizes, termékeny környezetében valóban nőies energiaként érzékelhetjük.

A fűz ismeri a ciklusokat, az alatta végzett meditáció mélybe rejtett érzelmekhez visz, a tudattalanban áramló dolgokat segít felszínre hozni. Az időben enged mozogni, segítségével átláthatjuk a ciklusokat, akár évezredek folyamataira is ráérezhetünk. Segíti az intuíciót, megérzéseink fejlesztéséhez is ülhetünk fűz alá. Mivel rendkívül vizes lény, nem árt vigyázni vele: könnyen érzelgőssé, szentimentálissá válhatunk vagy az álmodozásba merülhetünk a cselekvések helyett. A túlzott lunaritás hangulatingadozáshoz vezet: aki stabilitást keres vagy döntés előtt áll az inkább válassza a bölcs tölgyet vagy az erős fenyőket meditációs társul!

A fűzfa a nő attribútuma és az élet vizeinek örzőjeként (megkötőjeként) a termékenység és az anyaság fája is egyben: a szülés-születés folyamatait, a csecsemő érkezését vigyázza, ezért Gabriel angyali erejéhez is köthető.A hagyományban a fűzfából készült bölcső vigyázta az újonnan érkezett lelkeket.

Ha meditációs társunk a  fűz, könnyebben kifejeződnek érzéseink: segít megindítani a könnyeket, a gyász folyamatában és az eltemetett érzések megindításában segít. Tanításokat kaphatunk a szeretet és veszteség érzelmeiről, az érzésekbe való elmerülésről, akár a magzati létben a vízben töltött idők emlékeiről. Segítségével a rejtett dolgokat „kimoshatjuk” a napvilágra: titkok, félelmek, elfojtott érzések, vágyak... mindezek áramlásba hozásával a stresszt és blokkokat okozó érzések kimosódhatnak belőlünk. Az érzelmek kifejeződése mindig hatalmas gyógyító erőt áraszt szét a lényünkben! Hagyjuk hogy a fűz alatt végzett befelé figyelés megindítsa a könnyeinket. Rendkívül rugalmas vesszői is az élettel teliséget és hajlékonyságot reprezentálják! A halál és öröklét szimbólumaként is az idők és érzelmek végtelen ciklusait hordozza: képes fenntartani életét ágainak újrahajtásával.

Hagyjuk, hogy a fűz jelenlétében ráérezhessünk saját belső világunk egyedi ritmusára, engedjük haladni, áramolni érzéseinket a maguk útján. Életünket annyi minden szabályozza: érzelmeinket, döntéseinket, öltözetünket, napi ritmusunkat... szánjunk időt arra, hogy visszahangolódjunk magunkra és engedjünk saját ritmusainknak teret.

Az érzéseink, extázisunk vagy félelmeink megosztása másokkal szintén segít elérni az önazonosság erőközpontját, a békés jelenlétet, az autonóm állapotot. Ezért a fűzfa alá segítőnkkel, társunkkal, barátainkkal is beülhetünk!

A fűzfával való kapcsolódás módja:

Ez a fafajta a fentiekben leírt jellegzetes érzelem-aktiváló ereje miatt a lélek békeállapotát a beakadt, eltemetett érzelmek kimosásával segíti. Így ha alatta ülünk le relaxálni, meditálni vagy csak akár szemlélődni: számíthatunk az érzéseink fokozódására, a gyászhullámokra, amelyek akár világméretű együttérzés-hullámokig fokozódhatnak. Kifejezetten a női oldalunkat támogatja, tisztítja: így az anyákkal, anyánkkal saját női oldalunkkal kapcsolatos erőket mozgatja meg!

Érdemes a fűzfát kifejezetten fokozott érzelmi állapotban is felkeresni: ha gyászolunk, szakítás után vagyunk, veszteség ért minket, elvetéltünk, vagy ha szeretnénk közelebb kerülni érzelmeinkhez.

Próbáljunk meg először állva ráhangolódni az ágakra: lengedezni, finoman, lágyan hullámoztatni testünket, karjainkat. Kérjük meg a vizeket, amelyek a fában és bennünk egyek, hogy segítsenek a megtisztulásban, a beragadt-mocsarasodott érzelmek aktiválásában. Kérjük meg a fát hogy mutassa meg ciklusunkat és segítsen ráhangolódni saját ritmusunkra. A mozgással ezt segíthetjük. Annak ellenére hogy a fűz erősen női energetikájú fa, természetesen férfiaknak is ajánlott kapcsolódni hozzá: segít megtalálni a nőkkel, nőiséggel, anyasággal, érzelmekkel, befogadással stb. kapcsolatos feladatokat, erőket.

A fától való elbúcsúzást ne feledjük, köszönjük meg bölcsességét, rejtett munkálkodását! Hagyjuk alatta kisírt könnyeinket, felszabadult és kiáramlott érzéseinket!

Könnyű szívvel haladjunk tovább utunkon!

The poor soul sat sighing by a sycamore tree,
Sing all a green willow.
Her hand on her bosom, her head on her knee,
Sing willow, willow, willow.

~William Shakespeare, Othello

Visszakapcsolódás önmagunkhoz és a természethez

Néha egyértelműnek tűnik, hogy kapcsolódunk: párunkhoz, gyermekünkhöz, közösségekhez, a természethez, tevékenységeinkhez. Az odatartozás azonban nem mindenki számára megélt a mindennapokban, sőt, örökkön éhes vágyakozásként élhet bennünk a valamihez/valakihez tartozás vágya. Önmagunkkal, a természettel vagy az emberekkel elveszített, megszakadt kötelék bizony látensen a mélyben folyamatos ürességérzetet okoz, állandó keresésre, úton levésre hajtva a lelket.

A természettől és önmagunktól való elidegenedést  többnyire hamis odatartozással pótoljuk: összekötjük magunkat csoportokkal, családpótló közösségekkel, belemerülünk egy ügybe, munkába, misszióba, egy ragaszkodásra és megszokásra épülő párkapcsolatba… valódi megérkezettség nélkül, a felszínen tünetileg kezelve a bennünk tátongó hiányt. A következő rövid írással a valódi megérkezés és visszacsatolódás lényegét szeretném érzékeltetni. Mindenki eldöntheti hogy az életében vannak-e valódi, erős gyökerek, rendelkezik-e a kapcsolódás megtartó alapjaival, vagy beéri a kötődés és odatartozás érzését keltő könnyen megszerezhető pótszerekkel?

Az izoláció, hiány, ürességérzet, elidegenedés után: a visszacsatolódás, a közösségi élmény, az odatartozás gyógyító ereje.

Fontos pillanat, amikor valaki rádöbben, vagy például egy önismereti folyamat során ráérez arra, hogy egy alapvető és kezdetektől fogva kísérő útitársa van: a szeparáció traumája. Az elszakadás, a leválás, elválás, elvesztés, elkülönülés és elidegenedettség érzéséé. Ennek sok forrása van: érzékenyebbek a magzati létből való kiszakadást is egy ilyen látens traumaként hordozzák végig életükön, vagy akár a szoptatás rövidsége, az anyatej és mell hiánya is állhat egy szeparációs mérföldkőként. De megtapasztalunk ilyen elkülönülési pillanatokat trauma, gyász, módosult tudatállapotok, jelentős fordulópontok során. A lélek folyton otthonát keresi, az érzelmek biztonságos közeget igényelnek, a gondolatok szabadságra és térre vágynak.  A biztonság, az alapok és a valahová tartozás rendkívül fontosak főleg akkor, ha valaki az önismeret útján járva nagy erőket és sok információt mozgat meg magában. Spirituális munkába kifejezetten veszélyes vagy kétséges belefogni “földelés” nélkül, vagy egy biztos pont, bázis, egy mester vagy lelki vezető megtartó jelenléte nélkül.

Sokat azt gondolják, könnyű erre az alapra szert tenni. Sokan nem ismerik fel örökös keresésükben, függőségeikben az alap hiányát. Annak az érzés tapasztalatának a hiányát, ami az egész életnek értelmet, irányt, stabilitást ad. Legyen az egy vallásos út, egy személy, aki lélektársként lát minket, a természettel való belsőséges kapcsolat, vagy az Isten képzetére való ráhagyatkozás. Hit a Sorsban, a csillagokban vagy Önmagunkban. Egy láncszem, ami megtart és segít. Számtalan módja lehetséges ennek megélésének! 

Első lépésként mérjük fel kötődéseink természetét, vizsgáljuk meg kissé távolabbról kapcsolatainkat, hálózatainkat, függőségeinket. Egy kísérő, barát, mester, pap vagy terapeuta támogatásával végezzünk árnyékmunkát, keressük meg az őssebet. Ez sok esetben az elkülönülés, szeparáció. Nem mindenkinél, de ha a labirintusunk közepén egy tátongó örökkön üres fekete lyukat találunk, amit semmivel nem tudunk befedni: se őrületbe vitt fitnesszel, se alkohollal, se szexszel, se munkával… szellemi éhségünket nem csillapíthatjuk tudással, testi éhségünket élvezetekkel, érzelmi éhségünket emberi kapcsolatokkal és figyelemmel stb. akkor valószínű dolgoznunk kell azon, hogy megérkezzünk és megtapasztaljuk az “elég” érzését. 

 A természethez való visszakapcsolódás képes azt az erőt visszaadni ami a hiányt betölti. A fogyasztás, élményhajszolás, hamis emberi kapcsolatok és céltalan élet helyett elindulhatunk azon az úton, ami otthonossá teszi a világot. Ami az elidegenedés űrjét csillapítja és betölti.

Ha megérezzük a bolygóhoz való tartozásunk erejét, ha a természet részének érezzük magunkat, ha a földdel kapcsolódunk, magához az Élethez térünk vissza. A mai társadalom a városi életformában nem teszi lehetővé az organikus kapcsolódásokat. Sokszor mezítláb kellene csak sétálni a fűben, lefeküdni egy fa tövébe, élő vízben úszni, erdőben barangolni órákon át, tábortűz köré gyűlni, érteni a visszakapcsolódás célját: érezzünk magunkat otthon a természetben és felejtsük el a "fogyasztási éhség" rabszolgaságba fogó és hamis odatartozás érzését nyújtó kizsákmányoló figyelemelterelését. Legyünk otthona saját lelkünknek, váljunk önmagunkká, önismereti munkával teljesedjünk ki, foglaljunk el annyi teret a világból amekkorára szükségünk van.

Ne féljünk természetesnek, földillatúnak lenni, lemondani a fogyasztásról, hamis énképről, amit pl. a divat hamis odatartozással erősít meg, rabságban és éhségben tartva a lelket. Ne féljünk a vadontól ami bennünk él. Ne féljünk szembenézni az ürességgel lelkünk mélyén, ne féljünk megtenni az első lépéseket a valódi megérkezés útján és első sorban Önmagunkhoz tartozni. Testünk otthonába érkezni, érzelmeinkkel leülni egy asztalhoz és őszintén elfogadni amilyenek vagyunk, és ahogyan vagyunk, tudunk lenni.

A visszacsatolás útja az odatartozás és megérkezettség érzése a kiteljesedettség alapjai. Ha önismereti munkát végzünk, előbb-utóbb elérkezünk ennek felismeréséhez: a természet a legnagyobb mestere az őszinte és élő kapcsolódásnak. Társainkkal, párunkkal, önmagunkkal így érdemes együtt lenni: hogy  tudjuk, mi önmagunkba megérkezve, egy biztos alapról nyújtjuk karunkat feléjük. És bármilyen nehezebb élethelyzetben, ami kibillenthet ebből az összekapcsoltságból tudhatjuk, vissza tudunk térni önmagunk középpontjába, stabilitásába. Mert megtaláltuk, mert tudjuk hogy lelkünk otthona a testünk jelenében. Össze vagyunk kapcsolódva Földdel és Éggel. Így utunk sikeres lesz.

Az ökoterápia eszközei egyszerű lelki vezetéssel képesek visszacsatolni minket önmagunkhoz, a természethez, az ökoszisztémához, az Életfához. Valóban és mélyen.

Jó utat, szép megérkezést!
Ell

Képek:
Dominique Pèré
Johannes Stötter: body art painting
Lost Gardens of Heligan

László Eszter vagyok, üdvözöllek a rengetegben!

Zarándoklatom évtizedekkel ezelőtt kezdődött, hiszen azon szerencsések közé tartozom, akit születésétől kezdve buddhista tanítások és szellemi források vettek körül. A tudás és a tapasztalás hosszú útján végül megérkeztem Életfámhoz. Azóta a jelen menedékét gyakorlom, ez minden utam kiindulópontja és iránytűm közepe. 

Dharmám az ökospiritualitás és a lelkek kísérése, a tudás átadása, csatornázása. A természet egyszerű és alázatos papnője vagyok, erdőjáró útitárs. Tréner és facilitátor, közösségekkel, nemzetközi projektekkel dolgozó lélekvándor. Tarában vettem menedéket, a szamszárában való vándorutamon elérkezett az idő, hogy minden gondolati, érzelmi és testi cselekedetemmel segítsem a visszacsatolódást, visszatérést a természethez és önmagunkhoz.

Az erdőnél élek, az erdőbe járok lelki békéért, a természet a templomom. Művészeti és természet alapú módszerekkel dolgozom, közösségi művészeti tréningeket és műhelyeket tartok. Elvégeztem a nemzetközi Termékenység Masszázs képzést, avatott anyaméh gyógyító vagyok és női szellemi vezető. A Fountain of Life papnőjeként ősi tudás őrzője és továbbadójaként a női alkímiát gyakorlom. Misszióm az Élet szolgálata a nők természetes, vad és termékeny erőikhez való visszacsatolásával, valamint a zöld szív tudásának közvetítése. Szeretek lélektől-lélekig kapcsolódni, körben lenni, szívből élni. 

A természet forrásából meríthetsz ha úgy érzed elakadtál a szellemi úton, ha termékenységi problémáid vannak, ha nem találod az irányokat vagy nem látod be a tájat. Segítek hogy megtaláld a térképedet, iránytűdet és megtedd első lépéseidet egy új úton!

Évekkel ezelőtt forgattam először Wilber és Maslow írásait, a transzperszonális, integrál szemlélet forrásait. Ez még egyetemi éveim alatt történt, amikor a fenomenológia tudományában képeztem magam: alapokkal, Husserlel, Merleau-Ponty-val, recepcióesztétikával foglalkoztam. Az imaginárius tér és a képtudat foglalkoztatott szenvedélyesen - meg akartam érteni a képzelőerőt. Szakdolgozati kutatásomban a fogalmak és a képek határait térképeztem: a képtudat és a nyelvtudat kapcsolatát. Ahol a fogalmak születnek az imaginárius térben és képek hatását, hatalmát felettünk. A nem-kettősség forrását kutattam. A Pécsett, a Mecsek hegység barátságában élt 14 évben kerültem nagyon közel a Fák bölcsességéhez, az erdő nyugtató, gyógyító jelenlétéhez is. 

Gyerekkorom óta pedig a buddhizmus ösvényén járok- Avalokitesvara és Tara menedékében. A buddhista tanok meghatározták gondolkodásmódom fejlődését. Az úton elindultam sóvárogva a tudásra - reméltem, hogy egyszer megérkezem oda, ahol látnak és ahol én is látok. Szellemi gyökereim a női őstudás, a metafizikai tradicionalitás, antropozófia és buddhizmus talajába mélyednek, ágaim az intergrál szemlélet, az ökospiritualitás és az asztrozófia felé nőnek. 

A természettel, az ökoszisztémával történt trauma, aminek okozói vagyunk mély bűntudattal töltött el. Szégyelltem magam emberként. Régóta felelősséget érzek Gaia és lénytársaim iránt. Ez az empátia a forrás és kapocs köztem és a spirituális ökológia között. Gyerekkoromban volt egy meghatározó élményem: Avalokitesvara tankája az ágyam mellett lógott, sokat néztem. Egyszer elárasztott egy szívettépő érzelem: az együttérzés minden lény iránt. Zokogtam, sokáig. Avalokitesvarához fordultam menedékért - a kép mint egy jidam, megelevenedett. Gyermekszemmel ez nem volt se misztikus se félelmetes. A megrendülésem és felfokozott érzelmi állapotom váltotta ki a szokatlan érzékelést. Viszont azóta empataként élek...

Az ökospiritualitás és ökopszichológia valamint a természet alapú alkotó módszerek és keleti gyakorlatok együttesen képezik azt az “eszköztárat” amellyel utamat építem. Hiszek abban, hogy ma nagy szükség van képzett, empatikus öko-facilitátorokra, zöld szívű emberekre akik segítenek a visszacsatolódásban! 

Szolgáljon ez a blog menedékül, frissítő forrásként!

Szeretettel: Ell

SARVA MANGALAM

Megtalálsz még:
facebookon: Gyógyerdő
e-mailen: elleszter@gmail.com

és az erdőben...

ÖKOTERÁPIÁS SÉTA 

Útitársként kísérlek és támogatlak.

A séta és a gyakorlatok, a beszélgetés, a meghallgatás és támogatás mind azt a célt szolgálja, hogy a lélek visszatérjen otthonához, a testhez, megérkezz és megtaláld a térképedet, iránytűdet, lásd életed melyik tájékán vagy, hol akadtál el, merre tovább.

Az öko-facilitáció módszere a természetben rejlő őserőhöz való kapcsolódás támogatását jelenti - ahhoz a forráshoz amelyen elindul a gyógyító folyamat. Én ebben segítek, hogy rátalálj a benned rejlő természetre, saját utadra, Életfádra!

A séta során egyénre szabott gyakorlatokkal, beszélgetéssel és egyedi útvonallal várlak. Minden séta más, segítek az elindulásban és megérkezésben. Az empátia gyakorlatok segítik saját magaddal is kialakítani az együttérzés fonalát, a természet iránti alázat pedig egyensúlyt teremt, szabad, őszinte lélegzetet.

A sétáról:

kb. 2 órás, könnyű terepen, első sorban a Budai Hegyvidéken és a Pilisben
Indulás: Zugligetből
Egyéni igény esetén a Margitszigeten illetve vidéken is.

Előzetes egyeztetés szükséges!

MIÉRT SÉTÁLUNK?

Bizonyára már te is tapasztaltad, hogy mélyebb beszélgetésekkor, akár telefonálás közben is, jobban ki tudod magad fejezni ha mozgásban van a tested. Miközben megerőltetés nélkül haladsz az úton, a lélekben megakadt érzelmek és a mentális síkon rögzült gondolatok szinte észrevétlenül mozgásba jönnek, kifejeződnek. Ezért sétálunk egymás mellett haladva, néha megállva és gyakorlatokat végezve. 

MILYEN GYAKORLATOKRA SZÁMÍTHATSZ?

Ökoterápiában és művészetterápiás munkában használt kreatív és spirituális gyakorlatokkal találkozhatsz. Semmi olyanban nem kell részt venned, ami ellenérzést vált ki belőled (pl. mezítláb sétálni vagy lefeküdni a földre, kiáltani...). Vannak séták, amelyek során végig egy mély beszélgetésben vagyunk, figyelek rád és támogatlak érzelmeid és gondolataid kifejezésében. Csak akkor állunk meg ha a folyamatod azt kívánja.
A természet-alapú alkotó gyakorlatok segítenek feloldani gátlásokat, észrevétlenül vezetnek vissza a kifejeződés szabad érzéséhez, és a természettel való újrakapcsolódáshoz.
Testtudatot ébresztő gyakorlatokkal is dolgozunk - mindig földelés és megérkezés után, amikor az érzékeid és ösztöneid új erőre kapnak, érzelmeidet szabadon és biztonságos közegben élheted meg. 

MIÉRT FONTOS A CSEND?

Az úton lesznek csendes, figyelő-befogadó szakaszok, amikor csak az érzékelésen van hangsúly. A jelenlétbe éréshez a séta-meditációval juthatsz legeredményesebben.

BIZTONSÁGOS AZ ERDŐ?

Sok erdőjárás után is állítom: az erdő biztonságosabb mint a városi közlekedés! Útvonalaink jelzett erdőjáró ösvények, sétáinkat nappali időben tartom. Igény esetén a Margitszigeten is sétálhatunk vagy olyan természetes környezetben ami megfelelő.

MILYEN "TÉMÁKKAL" INDULHATSZ ÚTNAK?

A zarándoklatra indulás lényege, hogy miközben testben nagy utat járunk be, lelki síkor is zajlik az utazás. Nem mindig van konkrétan megfogalmazható kérdés, probléma vagy érzelmi helyzet. Van, amikor pont azért indulunk el mert nem látjuk hol vagyunk és merre haladunk. Vagy csak az biztos, hogy valami elől menekülünk. 

A terápiás erdőjárás a következő helyzetekben is segíthet:
- depresszív, szorongós időszak
- válás, gyász, elengedés
- stressz
- terméketlenség szervi okok nélkül
- kreativitás, vitalitás csökkenése
- gyökértelenség, sodródás, talajtalanság érzése
- testeddel való kapcsolatodban való nehézségek
- szellemi úton való elakadás, iránymutatás szüksége
- krónikus stressz okozta testi tünetek: szív- és érrendszeri problémák, allergia, emésztési problémák...

Bármivel érkezhetsz, megérkezésedkor már nem ugyanazon az úton térsz vissza!

Az ökoterápiás erdőjárás nem helyettesíti az orvosi kezelést, kiegészítő alternatív önismereti munkát végzünk, nem pszichoterápiát. Igény esetén hosszabb szakaszon is kísérek.

Ökológia + Fenomenológia + Buddhizmus + Művészet ?!

A természettel alkotás módszerei és a fogalmak körüljárása

Ezen a lapon rövid sétát teszünk a természet-alapú módszerekben és filozófiákban. A természetben-alkotás és a természettel-alkotás világa, a natúr-organikus eszközök használata felé vesszük az irányt.

Az ökoterápia (ecotherapy), az erdőterápia (forest therapy) és az Integrál szemlélet hegycsúcsait összekötő ösvényen haladva valahol a Land Art vidékén a fenomenológiai és zen buddhista filozófiák kereszteződésénél verünk tábort az elméleti rengetegben.

Egyszerűbben: módszerekről lesz szó, amik segítenek békére és alkotó forrásra lelni a természetben, a természettel együtt alkotni, játszani, a Nagy Zöld részévé válni.

- a "fogalommagyarázó" oldal feltöltés alatt