Ideje: április közepétől május közepéig
A fűzfa a fák „istennője”. Vizes területeken élő, jellegzetes, leomló ágaival az egyik legkarakteresebb és könnyen felismerhető fánk.
Istennő fának is nevezik, mivel a Holdat, az érzelmeket és a tudattalan áramlatokat társítják hozzá. Az egyik legnőiesebb fafajta, lágyan lengő ágainak táncát vizes, termékeny környezetében valóban nőies energiaként érzékelhetjük.
A fűz ismeri a ciklusokat, az alatta végzett meditáció mélybe rejtett érzelmekhez visz, a tudattalanban áramló dolgokat segít felszínre hozni. Az időben enged mozogni, segítségével átláthatjuk a ciklusokat, akár évezredek folyamataira is ráérezhetünk. Segíti az intuíciót, megérzéseink fejlesztéséhez is ülhetünk fűz alá. Mivel rendkívül vizes lény, nem árt vigyázni vele: könnyen érzelgőssé, szentimentálissá válhatunk vagy az álmodozásba merülhetünk a cselekvések helyett. A túlzott lunaritás hangulatingadozáshoz vezet: aki stabilitást keres vagy döntés előtt áll az inkább válassza a bölcs tölgyet vagy az erős fenyőket meditációs társul!
A fűzfa a nő attribútuma és az élet vizeinek örzőjeként (megkötőjeként) a termékenység és az anyaság fája is egyben: a szülés-születés folyamatait, a csecsemő érkezését vigyázza, ezért Gabriel angyali erejéhez is köthető.A hagyományban a fűzfából készült bölcső vigyázta az újonnan érkezett lelkeket.
Ha meditációs társunk a fűz, könnyebben kifejeződnek érzéseink: segít megindítani a könnyeket, a gyász folyamatában és az eltemetett érzések megindításában segít. Tanításokat kaphatunk a szeretet és veszteség érzelmeiről, az érzésekbe való elmerülésről, akár a magzati létben a vízben töltött idők emlékeiről. Segítségével a rejtett dolgokat „kimoshatjuk” a napvilágra: titkok, félelmek, elfojtott érzések, vágyak... mindezek áramlásba hozásával a stresszt és blokkokat okozó érzések kimosódhatnak belőlünk. Az érzelmek kifejeződése mindig hatalmas gyógyító erőt áraszt szét a lényünkben! Hagyjuk hogy a fűz alatt végzett befelé figyelés megindítsa a könnyeinket. Rendkívül rugalmas vesszői is az élettel teliséget és hajlékonyságot reprezentálják! A halál és öröklét szimbólumaként is az idők és érzelmek végtelen ciklusait hordozza: képes fenntartani életét ágainak újrahajtásával.
Hagyjuk, hogy a fűz jelenlétében ráérezhessünk saját belső világunk egyedi ritmusára, engedjük haladni, áramolni érzéseinket a maguk útján. Életünket annyi minden szabályozza: érzelmeinket, döntéseinket, öltözetünket, napi ritmusunkat... szánjunk időt arra, hogy visszahangolódjunk magunkra és engedjünk saját ritmusainknak teret.
Az érzéseink, extázisunk vagy félelmeink megosztása másokkal szintén segít elérni az önazonosság erőközpontját, a békés jelenlétet, az autonóm állapotot. Ezért a fűzfa alá segítőnkkel, társunkkal, barátainkkal is beülhetünk!
A fűzfával való kapcsolódás módja:
Ez a fafajta a fentiekben leírt jellegzetes érzelem-aktiváló ereje miatt a lélek békeállapotát a beakadt, eltemetett érzelmek kimosásával segíti. Így ha alatta ülünk le relaxálni, meditálni vagy csak akár szemlélődni: számíthatunk az érzéseink fokozódására, a gyászhullámokra, amelyek akár világméretű együttérzés-hullámokig fokozódhatnak. Kifejezetten a női oldalunkat támogatja, tisztítja: így az anyákkal, anyánkkal saját női oldalunkkal kapcsolatos erőket mozgatja meg!
Érdemes a fűzfát kifejezetten fokozott érzelmi állapotban is felkeresni: ha gyászolunk, szakítás után vagyunk, veszteség ért minket, elvetéltünk, vagy ha szeretnénk közelebb kerülni érzelmeinkhez.
Próbáljunk meg először állva ráhangolódni az ágakra: lengedezni, finoman, lágyan hullámoztatni testünket, karjainkat. Kérjük meg a vizeket, amelyek a fában és bennünk egyek, hogy segítsenek a megtisztulásban, a beragadt-mocsarasodott érzelmek aktiválásában. Kérjük meg a fát hogy mutassa meg ciklusunkat és segítsen ráhangolódni saját ritmusunkra. A mozgással ezt segíthetjük. Annak ellenére hogy a fűz erősen női energetikájú fa, természetesen férfiaknak is ajánlott kapcsolódni hozzá: segít megtalálni a nőkkel, nőiséggel, anyasággal, érzelmekkel, befogadással stb. kapcsolatos feladatokat, erőket.
A fától való elbúcsúzást ne feledjük, köszönjük meg bölcsességét, rejtett munkálkodását! Hagyjuk alatta kisírt könnyeinket, felszabadult és kiáramlott érzéseinket!
Könnyű szívvel haladjunk tovább utunkon!
The poor soul sat sighing by a sycamore tree,
Sing all a green willow.
Her hand on her bosom, her head on her knee,
Sing willow, willow, willow.
~William Shakespeare, Othello
