Az erdők Asszonya  

A kezdet fája

A nyírfák különleges, fehéres törzsükkel a vénuszi szereteterőket képviselik a fák családjában. A világosság, útmutatás és a fény útjait is egyben: Hold, Nap, Csillagok jeleiként. A nyírek szoros kapcsolatban állnak a női intuícióval, a kezdetekkel, így egy dolog, folyamat kezdőerőivel. A fa fehérsége, lágysága okán Freya istennőt is szimbolizálja, a Vénuszt és a termékenységet idézve.

A nyírekről mindig olvashatjuk, hogy a kezdetnél állnak. Azonban van egy másik tudás is ebben a lényben, amely az érzelmek transzformálásával kapcsolatos. Ha dolgoztunk már nyírekkel: valamit elkezdve, teremtve vagy a tavasz kezdetekor áldást kérve, talán tapasztaltunk más erőket is e különleges fa körül. A nyírek sokszor társulnak, szeretnek csoportban élni, gyakran fenyők szomszédságában találjuk őket. Egy-egy meghatározó tölgy, platán vagy fenyő körül gyakran lelni nyírsorokat. Állanak és védelmezik a bölcs nagyokat. A "songline" nyírfaút régen a tündék járataként volt ismert, és egy-egy szertartásra a nyírek eme átjáróján keresztül érkeztek a természet papnői. A nyírek védelmező és tisztító ereje leginkább ilyen kis csoportosulásokban működik.

A nyírek nagyon együttérzőek, talán legkönnyebben velük lehet felvenni a kapcsolatot, hiszen érzelmeinket csak úgy 'isszák'. Ha megölelünk egy fehér törzsű barátot törzsébe folyathatjuk könnyeinket. Gyászunkat levezetik, nehéz érzéseinket átmossák, teremtő kívánságainkat fénnyé alakítják. Ariadné beavatott fájaként is ismert, élet-halál tudójaként. 

Fehérségével kitűnve arra hív, hogy bármit is kezdjünk el, lássuk a célt, s ha az nem világos, ne induljunk még el!

Angliában volt egy erőhelyem, egy különleges fa, Grandmother Oak tövében ültem s egy nyírfa-ösvény bejáratára néztem. Varázslatok történtek, mikor a songline-ban töltöttem egy éjszakát. 

A nyírről tovább olvashatsz (ezeket az online forrásokat csak a nyírfa-írások miatt ajánlom!!)

http://emf-kryon.blogspot.com/2013/06/a-nyirfa-magikus-ereje.html

http://magyarno.com/a-nyirfa-magikus-ereje-koktelreceptek/

http://www.thegoddesstree.com/trees/Birch.htm

Ideje: április közepétől május közepéig

A fűzfa a fák „istennője”. Vizes területeken élő, jellegzetes, leomló ágaival az egyik legkarakteresebb és könnyen felismerhető fánk.

Istennő fának is nevezik, mivel a Holdat, az érzelmeket és a tudattalan áramlatokat társítják hozzá. Az egyik legnőiesebb fafajta, lágyan lengő ágainak táncát vizes, termékeny környezetében valóban nőies energiaként érzékelhetjük.

A fűz ismeri a ciklusokat, az alatta végzett meditáció mélybe rejtett érzelmekhez visz, a tudattalanban áramló dolgokat segít felszínre hozni. Az időben enged mozogni, segítségével átláthatjuk a ciklusokat, akár évezredek folyamataira is ráérezhetünk. Segíti az intuíciót, megérzéseink fejlesztéséhez is ülhetünk fűz alá. Mivel rendkívül vizes lény, nem árt vigyázni vele: könnyen érzelgőssé, szentimentálissá válhatunk vagy az álmodozásba merülhetünk a cselekvések helyett. A túlzott lunaritás hangulatingadozáshoz vezet: aki stabilitást keres vagy döntés előtt áll az inkább válassza a bölcs tölgyet vagy az erős fenyőket meditációs társul!

A fűzfa a nő attribútuma és az élet vizeinek örzőjeként (megkötőjeként) a termékenység és az anyaság fája is egyben: a szülés-születés folyamatait, a csecsemő érkezését vigyázza, ezért Gabriel angyali erejéhez is köthető.A hagyományban a fűzfából készült bölcső vigyázta az újonnan érkezett lelkeket.

Ha meditációs társunk a  fűz, könnyebben kifejeződnek érzéseink: segít megindítani a könnyeket, a gyász folyamatában és az eltemetett érzések megindításában segít. Tanításokat kaphatunk a szeretet és veszteség érzelmeiről, az érzésekbe való elmerülésről, akár a magzati létben a vízben töltött idők emlékeiről. Segítségével a rejtett dolgokat „kimoshatjuk” a napvilágra: titkok, félelmek, elfojtott érzések, vágyak... mindezek áramlásba hozásával a stresszt és blokkokat okozó érzések kimosódhatnak belőlünk. Az érzelmek kifejeződése mindig hatalmas gyógyító erőt áraszt szét a lényünkben! Hagyjuk hogy a fűz alatt végzett befelé figyelés megindítsa a könnyeinket. Rendkívül rugalmas vesszői is az élettel teliséget és hajlékonyságot reprezentálják! A halál és öröklét szimbólumaként is az idők és érzelmek végtelen ciklusait hordozza: képes fenntartani életét ágainak újrahajtásával.

Hagyjuk, hogy a fűz jelenlétében ráérezhessünk saját belső világunk egyedi ritmusára, engedjük haladni, áramolni érzéseinket a maguk útján. Életünket annyi minden szabályozza: érzelmeinket, döntéseinket, öltözetünket, napi ritmusunkat... szánjunk időt arra, hogy visszahangolódjunk magunkra és engedjünk saját ritmusainknak teret.

Az érzéseink, extázisunk vagy félelmeink megosztása másokkal szintén segít elérni az önazonosság erőközpontját, a békés jelenlétet, az autonóm állapotot. Ezért a fűzfa alá segítőnkkel, társunkkal, barátainkkal is beülhetünk!

A fűzfával való kapcsolódás módja:

Ez a fafajta a fentiekben leírt jellegzetes érzelem-aktiváló ereje miatt a lélek békeállapotát a beakadt, eltemetett érzelmek kimosásával segíti. Így ha alatta ülünk le relaxálni, meditálni vagy csak akár szemlélődni: számíthatunk az érzéseink fokozódására, a gyászhullámokra, amelyek akár világméretű együttérzés-hullámokig fokozódhatnak. Kifejezetten a női oldalunkat támogatja, tisztítja: így az anyákkal, anyánkkal saját női oldalunkkal kapcsolatos erőket mozgatja meg!

Érdemes a fűzfát kifejezetten fokozott érzelmi állapotban is felkeresni: ha gyászolunk, szakítás után vagyunk, veszteség ért minket, elvetéltünk, vagy ha szeretnénk közelebb kerülni érzelmeinkhez.

Próbáljunk meg először állva ráhangolódni az ágakra: lengedezni, finoman, lágyan hullámoztatni testünket, karjainkat. Kérjük meg a vizeket, amelyek a fában és bennünk egyek, hogy segítsenek a megtisztulásban, a beragadt-mocsarasodott érzelmek aktiválásában. Kérjük meg a fát hogy mutassa meg ciklusunkat és segítsen ráhangolódni saját ritmusunkra. A mozgással ezt segíthetjük. Annak ellenére hogy a fűz erősen női energetikájú fa, természetesen férfiaknak is ajánlott kapcsolódni hozzá: segít megtalálni a nőkkel, nőiséggel, anyasággal, érzelmekkel, befogadással stb. kapcsolatos feladatokat, erőket.

A fától való elbúcsúzást ne feledjük, köszönjük meg bölcsességét, rejtett munkálkodását! Hagyjuk alatta kisírt könnyeinket, felszabadult és kiáramlott érzéseinket!

Könnyű szívvel haladjunk tovább utunkon!

The poor soul sat sighing by a sycamore tree,
Sing all a green willow.
Her hand on her bosom, her head on her knee,
Sing willow, willow, willow.

~William Shakespeare, Othello

A kőrisfa mint az újjászületés szimbóluma

A kelták a kőrist társították a márciushoz, amikor a természetben varázslatos alkímiai folyamatok játszódnak le, ahogy elhagyjuk a tavaszi napfordulót és a fák ébredni kezdenek a tél hamvaiból.

Az Életfa szimbolikáját is a kőrishez kötik: míg gyökerei az alvilágba ereszkednek mélyen, ágai pedig a mennyei szférákat tartják,  a földi világgal középen. A kelta mitológiában az örök újjászületés képe, amely a múlt-jelen-jövő folyamatosan pörgő kerekében az Élet egyik alapelvét jelképezi: az Idő végtelen áramát, halál-újjászületés-élet-halál-újjászületés körforgásában.

Nem csak az eget és a földet de a mikro- és makrokozmoszt a magánélet kis világát és a külvilágot is összeköti. Ahogy fent, úgy lent. Üzenete, hogy minden mindennel össze van kötve, kapcsolódva számtalan más létformához, ahogy a földi, anyagi sík is elválaszthatatlanul összefonódik a spirituális világokkal, ahogy az én a kozmosz képe. Ahonnan látni a tettek láncolatait, az élet nagyobb összefüggéséből szemlélve. Ha kőrissel találkozunk, ez a mágikus fa mindig emlékeztet arra, hogy emberi létformánk mennyire hasonlóan áll benne az élet folyamában: gerincünkkel a föld és ég között. A fa tövében a sors istennői, az idő aspektusai fonják-szövik az élet fonalát. Ez a három nőalak minden mitológiának fontos szereplője.

A Nornák:

A Nornák (ó-skandináv nornir) a sors istennői a skandináv mitológiában.

A három legfontosabb, és név szerint is ismert norna Urd, Verdandi és Skuld (Urðr, Verðandi és Skuld), akik ebben a sorrendben képviselték a múltat, a jelent és a jövőt. Etimológiailag a következő izlandi szavakból származnak:  balsors, teremtés és szükség
Az idő múlásához kötni őket valószínűleg egy későbbi keresztény hozzáalakítás az Európában ismertebb római megfelelőikhez, a Párkákhoz. A prózai Edda szerint számtalan kisebb norna van, akik végigkísérnek minden embert a születésétől a haláláig és közben alakítják a sorsát. Egyesek szerint kezdetben Urd volt az egyedüli sorsistennő.
A Nornák csarnoka az Urd forrásánál (a sors forrása), az Yggdrasil gyökereinél van. Ők öntözték az óriás kőrisfát a forrás vizével, hogy az ki ne száradjon. Minden élő sorsát ők döntötték el, mivel ők fonták a sors fonalait. A leírások arra utalnak, hogy a skandinávok fatalisták voltak, és ugyanúgy, mint a görögöknél, a nornák fonták az istenek sorsfonalait is. Azt még nekik sem árulták el, hogy milyen hosszú lesz egy fonal és melyik más fonalakkal szövődik össze. A Nornák görög megfelelői a Moirák, míg a római a Párkák.

A völva jövendölése (Edda):

Tudok egy kőrist,
neve Yggdrasil,
szép szál fehér fa,
nedvesség fürdeti.
Harmatot hullat
völgy-ölekbe:
örökzölden Urd
forrása felett áll.

Onnét e lányok,
titkok tudói,
hárman a tóból,
a fa tövéből
Egyik neve Urd,
másiké Verdandi
- rúnákat róttak -,
Szkuld a harmadik,
tettek törvényt, 
életre, halálra:
emberfiának 
sorsot mondtak

A kőrisfa ősi mondáiból:

A világfát, vagy Életfát Yggdrasil-nek hívják a viking mitológiában. Yggdrasil egy óceáni szigeten áll olyan mélyen ahol a Világkígyó fekszik. Ennek a kőrisnek a törzse az égbe nyúlik, eléri a mennyei szférákat, míg ágai szétterjednek a Földön minden irányban. Gyökerei pedig az alvilági mélységekbe hatolnak. Egy mókus hírvivőként fel-le futkos a törzsön és a mélyben lévő kígyók üzeneteit viszi a fa lombkoronájában élő sashoz. Szarvasok és őzek esznek leveleiből, kiknek agancsai a világ folyóivá áramlanak. A fa által táplált mágikus kecske tőgyeiből nem tej, hanem mézsör ered az Odin Nagy Csarnokában élő harcosok számára. Az istenek gyülekezetüket pedig a lombkorona védelme alatt tartják. Odin, a vikingek leghatalmasabb istene erre a fára akasztotta fel magát áldozati megpróbáltatásként, egy szemét pedig hollóknak adta. Így látomásokhoz és mágikus erőhöz jutott: a rúnák mély bölcsességébe kapott beavatást.
Ő és Thor, a mennydörgés istene a kőrisből készítettek mágikus lándzsát. A halálos lándzsák mind kőrisből készültek.
A Gael-ek, mint a vikingek, szintén mágikus, védelmező erőt láttak a kőrisben, amelyet ők uisinn-nek írtak. Írország öt védelmező és vezérlő fája közül az egyik a kőris. A kőris a második legelterjedtebb és népszerűbb az ír erdőkben. A tavasz tisztaságát őrzik a hagyomány szerint. Angliában pedig gyakori helyiségnév.

A brit néphagyományban a kőris a védelem és a gyógyítás fája, kiemelten a gyermekek egészségét támogató szent növény. Az újszülötteknek gyakran kőris-kivonatot adtak, a gyenge és beteg csecsemőket pedig kőrisfa hasadékába fektették. Miután a gyermek meggyógyult a hasadékot befonták - és a gyermek egy életre bensőséges viszonyba került az "ő Kőrisfájával"

Annwn-től:

"A kőris (Fraxinus excelsior) egy a szent fák közül, mind a kortárs, mind az ős között is. Gyakran említik versekben is: "tölgy, kőris és galagonya által", áldáskor használják, amikor az erőt fel akarják tölteni. A druidák úgy hitték, a tölgy férfi energiával rendelkezik, a galagonya pedig nőivel, a kőris pedig ennek a két fának az egyensúlya. A folklórban hittek abban, hogy a tündérek tudnak társalogni a halandókkal ott, ahol 3 kőris együtt nő. A régi írek a kőrist "nin"-nek hívták és az ogham ábécében az "N" betűt kapcsolták hozzá. 

Néprajz és Mítoszok:

A folklórban és a mitológiában a kőrist sok istennel kapcsolják össze: Uránusszal, Poszeidónnal, Thorral, Ódinnal, Oceanusszal, Nemezissel, Marssal és Gwydionnal. A görög istennő, Nemezis szállította a kőriságakat a jóslás eszközeként az isteni igazságszolgáltatásban, az isteni büntetéseknél. A jelkép rendszerben szintén jelen van, ő a 8 küllőjű kerék, a szoláris év. A kerék jelképezi még a Fatákat, a sors istennőit, akik szolgáltatják az igazságot a kőrisfa alatt és által, kimérik a boldogságot vagy a bajt és garantálják, hogy a szerencse nem csak néhányunknak adasson meg. Bárki, aki kőrist áldoz nekik, megkönnyítik az életét. Nemezis kőrisfából készült korbáccsal szolgáltat igazságot. 
A későbbi görög mondákban Nemezist Andrasteiaval azonosították, Oceanusz tengeristen lányával, az "esőcsináló" kőrisfa istennőjével. Ebben az aspektusában a korbács a rituális fenyítés eszközévé vált, hogy elhozzák a gyümölcsözést és a termékenységet a fák és a búza közt. Ez a kapcsolat Andrasteiaval összekötötte a zivatarokkal, ami vízzel látja el a földet és termékennyé teszi a talajt. A kőrisfa, úgy mondják, vonzza a villámokat. Mint a kőriság, a kerék és a korbács Nemezis almaágat ad a hősöknek jutalmul. 
A kőrisfát asszociálják a jövendöléssel, jóslással és az inspirációval.  
Istenei: Uránusz, Poszeidón, Thor, Odin, Neptunusz, Nemezis, Mars és Gwydion. Neme hímnemű. Uralkodó bolygója a Nap, Az eleme a tűz. Védelemre, jómód előidézésére, jövendölésre, gyógyításra és a tengeri, vízi varázslatokra használják.

Gyógyító felhasználásuk:

A kőris kérgét használják keserű toniknak és erősítőnek, úgy tartják, hogy hasznos, ha ismételjük fogyasztását. Jó váltóláz ellen. A leve szagtalan, bár a kissé keserű. Megfontoltan használjuk a máj és a lép elzáródásaikor, és szintén jó a reumás fájdalmakra. 
A levelei hashajtó és hánytató hatásúak és használják a modern gyógyászatban is a hashajtóknál. A levelek főzetét (1 unciát fél liter vízbe) minden 24 órás periódusban kell adni. A párlat jó a kövérség ellen is, minden reggel kell belőle inni, hogy hasson. Fehérborral keverve az ital feloldja a köveket és gyógyítja a sárgaságot. A leveleket júniusban gyűjthetjük, aztán kiszárítva és porrá őrölve tárolhatjuk jól záródó üvegben. Sok részén a Földnek a levél a marhák etetésére szolgál, ha ősszel már kevés a fű, de ha a tehenek esznek a levélből vagy hajtásból, akkor a vajuk avas lesz. 
Különböző kőrisek gyümölcsei több aktivitást igényelnek a kéregnél, vagy a leveleknél. A régi orvosok nagyra értékelték és a lehangoltságot kezelték vele. Vékonyabb ágai kérgéből pedig reuma és ízületi bántalmak elleni teát készítenek. A termő fák beszárított cukros nedve hashajtó hatású gyógyszert szolgáltat. "

A kőris fája igen erős ám rugalmas is egyben, összekötve minden fánál több terhet elbír. Kocsikat, szekereket készítettek belőle, szerszámokhoz és fegyverekhez használták fáját. Ezen kívül máig az egyik legalkalmasabb tüzelésre, mivel sokáig égve intenzív hőt ad le, mindegy hogy száraz vagy még zöld. Gyökerei igen mélyre hatolnak és szintén erős, áthatolhatatlan fonadékkal kapaszkodnak a földbe, így a kőris mellett nehezen él meg más fásszárú.

Források: wikipédia
                Liz and Colin Murray: The Celtic Tree Oracle 
                Paul Kendall
                Annwn

Képek: Silvana Massa, Jen Delyth, Vanessa Card

Visszakapcsolódás önmagunkhoz és a természethez

Néha egyértelműnek tűnik, hogy kapcsolódunk: párunkhoz, gyermekünkhöz, közösségekhez, a természethez, tevékenységeinkhez. Az odatartozás azonban nem mindenki számára megélt a mindennapokban, sőt, örökkön éhes vágyakozásként élhet bennünk a valamihez/valakihez tartozás vágya. Önmagunkkal, a természettel vagy az emberekkel elveszített, megszakadt kötelék bizony látensen a mélyben folyamatos ürességérzetet okoz, állandó keresésre, úton levésre hajtva a lelket.

A természettől és önmagunktól való elidegenedést  többnyire hamis odatartozással pótoljuk: összekötjük magunkat csoportokkal, családpótló közösségekkel, belemerülünk egy ügybe, munkába, misszióba, egy ragaszkodásra és megszokásra épülő párkapcsolatba… valódi megérkezettség nélkül, a felszínen tünetileg kezelve a bennünk tátongó hiányt. A következő rövid írással a valódi megérkezés és visszacsatolódás lényegét szeretném érzékeltetni. Mindenki eldöntheti hogy az életében vannak-e valódi, erős gyökerek, rendelkezik-e a kapcsolódás megtartó alapjaival, vagy beéri a kötődés és odatartozás érzését keltő könnyen megszerezhető pótszerekkel?

Az izoláció, hiány, ürességérzet, elidegenedés után: a visszacsatolódás, a közösségi élmény, az odatartozás gyógyító ereje.

Fontos pillanat, amikor valaki rádöbben, vagy például egy önismereti folyamat során ráérez arra, hogy egy alapvető és kezdetektől fogva kísérő útitársa van: a szeparáció traumája. Az elszakadás, a leválás, elválás, elvesztés, elkülönülés és elidegenedettség érzéséé. Ennek sok forrása van: érzékenyebbek a magzati létből való kiszakadást is egy ilyen látens traumaként hordozzák végig életükön, vagy akár a szoptatás rövidsége, az anyatej és mell hiánya is állhat egy szeparációs mérföldkőként. De megtapasztalunk ilyen elkülönülési pillanatokat trauma, gyász, módosult tudatállapotok, jelentős fordulópontok során. A lélek folyton otthonát keresi, az érzelmek biztonságos közeget igényelnek, a gondolatok szabadságra és térre vágynak.  A biztonság, az alapok és a valahová tartozás rendkívül fontosak főleg akkor, ha valaki az önismeret útján járva nagy erőket és sok információt mozgat meg magában. Spirituális munkába kifejezetten veszélyes vagy kétséges belefogni “földelés” nélkül, vagy egy biztos pont, bázis, egy mester vagy lelki vezető megtartó jelenléte nélkül.

Sokat azt gondolják, könnyű erre az alapra szert tenni. Sokan nem ismerik fel örökös keresésükben, függőségeikben az alap hiányát. Annak az érzés tapasztalatának a hiányát, ami az egész életnek értelmet, irányt, stabilitást ad. Legyen az egy vallásos út, egy személy, aki lélektársként lát minket, a természettel való belsőséges kapcsolat, vagy az Isten képzetére való ráhagyatkozás. Hit a Sorsban, a csillagokban vagy Önmagunkban. Egy láncszem, ami megtart és segít. Számtalan módja lehetséges ennek megélésének! 

Első lépésként mérjük fel kötődéseink természetét, vizsgáljuk meg kissé távolabbról kapcsolatainkat, hálózatainkat, függőségeinket. Egy kísérő, barát, mester, pap vagy terapeuta támogatásával végezzünk árnyékmunkát, keressük meg az őssebet. Ez sok esetben az elkülönülés, szeparáció. Nem mindenkinél, de ha a labirintusunk közepén egy tátongó örökkön üres fekete lyukat találunk, amit semmivel nem tudunk befedni: se őrületbe vitt fitnesszel, se alkohollal, se szexszel, se munkával… szellemi éhségünket nem csillapíthatjuk tudással, testi éhségünket élvezetekkel, érzelmi éhségünket emberi kapcsolatokkal és figyelemmel stb. akkor valószínű dolgoznunk kell azon, hogy megérkezzünk és megtapasztaljuk az “elég” érzését. 

 A természethez való visszakapcsolódás képes azt az erőt visszaadni ami a hiányt betölti. A fogyasztás, élményhajszolás, hamis emberi kapcsolatok és céltalan élet helyett elindulhatunk azon az úton, ami otthonossá teszi a világot. Ami az elidegenedés űrjét csillapítja és betölti.

Ha megérezzük a bolygóhoz való tartozásunk erejét, ha a természet részének érezzük magunkat, ha a földdel kapcsolódunk, magához az Élethez térünk vissza. A mai társadalom a városi életformában nem teszi lehetővé az organikus kapcsolódásokat. Sokszor mezítláb kellene csak sétálni a fűben, lefeküdni egy fa tövébe, élő vízben úszni, erdőben barangolni órákon át, tábortűz köré gyűlni, érteni a visszakapcsolódás célját: érezzünk magunkat otthon a természetben és felejtsük el a "fogyasztási éhség" rabszolgaságba fogó és hamis odatartozás érzését nyújtó kizsákmányoló figyelemelterelését. Legyünk otthona saját lelkünknek, váljunk önmagunkká, önismereti munkával teljesedjünk ki, foglaljunk el annyi teret a világból amekkorára szükségünk van.

Ne féljünk természetesnek, földillatúnak lenni, lemondani a fogyasztásról, hamis énképről, amit pl. a divat hamis odatartozással erősít meg, rabságban és éhségben tartva a lelket. Ne féljünk a vadontól ami bennünk él. Ne féljünk szembenézni az ürességgel lelkünk mélyén, ne féljünk megtenni az első lépéseket a valódi megérkezés útján és első sorban Önmagunkhoz tartozni. Testünk otthonába érkezni, érzelmeinkkel leülni egy asztalhoz és őszintén elfogadni amilyenek vagyunk, és ahogyan vagyunk, tudunk lenni.

A visszacsatolás útja az odatartozás és megérkezettség érzése a kiteljesedettség alapjai. Ha önismereti munkát végzünk, előbb-utóbb elérkezünk ennek felismeréséhez: a természet a legnagyobb mestere az őszinte és élő kapcsolódásnak. Társainkkal, párunkkal, önmagunkkal így érdemes együtt lenni: hogy  tudjuk, mi önmagunkba megérkezve, egy biztos alapról nyújtjuk karunkat feléjük. És bármilyen nehezebb élethelyzetben, ami kibillenthet ebből az összekapcsoltságból tudhatjuk, vissza tudunk térni önmagunk középpontjába, stabilitásába. Mert megtaláltuk, mert tudjuk hogy lelkünk otthona a testünk jelenében. Össze vagyunk kapcsolódva Földdel és Éggel. Így utunk sikeres lesz.

Az ökoterápia eszközei egyszerű lelki vezetéssel képesek visszacsatolni minket önmagunkhoz, a természethez, az ökoszisztémához, az Életfához. Valóban és mélyen.

Jó utat, szép megérkezést!
Ell

Képek:
Dominique Pèré
Johannes Stötter: body art painting
Lost Gardens of Heligan

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok házad ajtaja
Bölcsőd fája ...
... Koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem,
Hallgasd meg kérésem:

NE BÁNTS!

A Mecsek kapujánál, mielőtt beérsz az erdőtérbe, ott a tábla amin az erdő fohásza áll. Sok helyen olvasható ez a szép szöveg, valóban, mintha az erdő susogná a megérkező felé: Ne bánts!

Mégis, számomra inkább szomorú és félelemmel teliek a sorok: kérlek, ne bánts! fohászkodik nekünk a fa (mert ez egy fa és nem egy erdő fohásza). Mintha a magyar Himnusz egy természetjáró-változata lenne: bölcsőd és sírod is... Nem jó érzés ha a "bejáratnál" a fa azt "kéri" tőlem, ne bántsam. És bizonygatja mennyi mindenre jó, milyen fontos az embernek... ezek a táblák mindenhol megtalálhatóak. Elindulva az ösvényeken és túraútvonalakon, általában meg kell tenni akár jó pár kilométernyi "bevezető" szakaszt. Így van idő szívet megnyitni, ráhangolódni az erdei sétára, a táj erejére, üzenetére. De szerencsére még sosem éreztem tőlem reszkető fákat. Ez a tábla a természetvédelem üzenete. Az igaz vándorok felé a fák más fohászt intéznek: Hallgasd meg kérésem: vidd hírét az erdőnek, és taníts meg másokat is erdőzni!

Az együttérzés egy érdekes esetével találtam magam szemben: a bennünk, látogatókban bujkáló bűntudatról, szégyenről, sajnálatról. Az fa (erdő) fohásza valójában az ember bocsánatkérése. A Fa évezredek óta az ember szolgálatában álló építő-elem. A fenti sorok üzenete: ne bántsatok, ki vagyunk szolgáltatva hatalmatoknak. 

Azt gondolom, aki igaz vándorként lép be az erdőbe, azt nem kell megkérni: ne bánts! Sokan azonban évente egyszer-kétszer ruccannak ki a természetbe - többnyire ameddig csak engedélyezett autóval-, az ő számukra talán valóban fontos az utolsó két szó. Vannak, akik azért mennek erdőbe, mert természetélményt szeretnének fogyasztani. Nem. Azért megyünk erdőbe mert az erdőhöz megyünk. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy valaki már gyerekkorától fogva bevezeti őt a kirándulás, túrázás élményébe, aki megtanítja fákkal beszélni, tájban fürdeni...

Nem ragozom tovább, álljon itt az az erdő-üdvözlet, amit én szoktam hallani amikor elérkezem a fák birodalmának bejáratához:

Erdő üdvözlet

Vándor, ki belépsz fáim közé, légy üdvözölve!
Én vagyok, ki lelkednek megnyugvást hoz, tüdődnek éltető oxigént ad!
Légy szelíd, mint a bennem lakozó lények, légy erős, mint fáim.
Alázatos lépteid nyoma ha eltűnik, ne bánd!
Közösségünk befogad magába, a rengeteg otthonába.
Halld a fák tanítását, lásd az erőt ami összeköt minket, pihenj meg.
Ha elhagyod a világunkat emlékezz: a fák az ember tanítói és örök kísérői.
Nélkülük nem lélegeznél friss levegőt,
nem alkotnál fáimból magad hasznára és örömére!

Fák nélkül nem él túl az ember.
Lásd: örök világlásban, szelíden a föld és a fény között lényünk érted dolgozik!

Vándor, ki belépsz rengetegembe:
Hálás szívvel tedd!

Szeretettel: Ell

A FA

A fa szimbólum a szellemi hagyományban

és az életfatudatosság útja

Mit jelent Életfává válni? Hol áll a Tudás fája?
Mit rejt a Sefer Yezirach kabbalisztikus bölcsessége?
A Fák nemzetségei hogyan segítik az emberi létformát ezen a bolygón? Hol áll a Világfa?

Bejegyzésemben ezek a kérdések jelentik az útvonalat, az iránytű Zöld Tara szívében nyugszik. A táj amin járunk az emberi létezés birodalma.

Legyünk útitársak az erdőbölcsességbe vezető ösvényen!

A FA mint ősszimbólum számomra a legtökéletesebb lélekútjelkép. A bolygótestbe való gyökerezése és a Fény felé törő, éltető ágainak égbenyúlása az emberi létforma földön-járását képezi le. Ezért kultúráktól független életjelképpé vált az idők során.

Miért fontos a szellemi úton járónak hogy a fához elérjen? Milyen fordulópontot jelezhet ha álmainkban vagy tevékenységeinkben, életünkben megjelennek a fák, kapcsolódunk a labirintus közepén álló Yggdrasilhoz?

Számomra a FA a megérkezés. A jelenem és lényem teljességébe való belépés. A valódi spirituális gyakorlatokba való beavatódás. Amikor a személyiség meggyökerezett a test "realitásában" és rálépett a csillagösvényre (Tejút). Az igazi spiritualitás ott kezdődik ahol kijózanodunk: képesek vagyunk meditáció és koncentráció kettős tudatának megtartására. Kapcsolódtunk. Mindhárom szinten (test-lélek-szellem) erőre és valamennyi stabilitásra tettünk szert. Amikor valóban adeptussá válik a kereső és kigyógyul (vagy legalábbis átmenetileg kiábrándul) olyan ezoterikus nyalánkságokból mint asztrológia, tarot, okkultizmus, mágikus praxis, kétes gyógyító iskolák, magnetikus guruk... és a hármas egységének tapasztalásai válnak fontossá. A teljesség a test, a z érzések és a gondolkodás összehangolása és tudatossága: ezt jelenti számomra a FA.

A FA a föld és ég közötti köldökzsinór. Gaia érzékelése, kapcsolata a Fénnyel. A növényzet Gaia érzelmi élete, az ember a szellemi élete. A fák királyának, a tölgyfának tövében könnyű planetáris mélységekbe és kozmikus szintekre tágítani a tudatunkat. Meditációnkban a fától indulva a nadikban könnyen megindul a mágikus kapcsolódás. Gerincünk vertikalitása döntő a meditáció során!

A szellemi hagyományban az öt elem tana képezi az alapot, ami alaptáborként szolgál a szellemi utazónak. A mágikus praxis is az elemek tanával vezeti be adeptusait az erőkkel való munka nehéz gyakorlataiba. Az öt a nyugati történelem során elveszített egy lényegi elemet: a középső, fa elemét. Így sokan, akik ki-kiruccannak a spirituális ezotéria vadonjába, csak négy elemmel találkoznak: föld, víz, tűz és levegő (valahol a fém még beemelődik). Számmisztikai jelentősége is van ennek, valamint ez annak a törekvésnek is következménye, amely a mentális eluralkodását tükrözi: mindent egy jól kontrollálható, megérthető és rendszerező tudásrend alapján leírni, feldarabolni, megszámozni… Lehetőleg 12-es rendszerben. Az Élet azonban sokkal organikusabban és egyszerűbben tárja elénk alapritmusát: a négy sarkalatos pont és a közép tanában. A közepet, a lényeget, a szellemi kulcsot azonban likvidálta a nyugati gondolkodás. Sokak első vonzalmát a keleti tanok iránt ez kelti fel: a hiányzó elem keresése. A középút.

Az ötödik elem a gyakorló gerincoszlopában nyugszik: egyesíti a négy összetevőt (teret) és a csakrákon át összeköti az Eget és a Földet, valamint az Ida és Pingala nadikat. Életfává válva megteremtjük ezt a misztikus élmény-kapcsolatot szellemünk és testünk között. Eggyé válva állati és isteni lénytermészetünkkel, emberi tudatunk a jelenben képes hidat teremteni Istennel. Nem véletlenül sok hagyományban a fa a Bölcs szimbóluma is.

A meditációk lényege, hogy megszűnjön a hierarchia a központok között, a fent és lent, a mikro- és makrokozmosz között. Így valódi mély meditációban az emberi lény megtapasztalhatja a jelenből világló gömb-tudat fájának erejét és nyugalmát. Megérkezni: a békébe, oda ahová indulunk amikor az első, létre és magunkra vonatkozó kérdéseinket feltesszük.

Az út számos lehet. A művészetek útja: a tánc majd a mozdulatlanságba érkezés útja. A zene majd a csendbe érkezés útja. A szavak majd a figyelembe megérkezés útja. A vallás, ima, lelkiség gyakorlatainak útja. Egy tényező közös: a megállás, elcsendesülés ideje.

A Fa tanítása: gyökerezz a test valóságában, törzsed ereje tartson meg, szellemed ágai pedig a csillagokba tartsanak. Érkezz meg az elengedettségbe. Fentebb említettem a meditáció és koncentráció gyakorlatát. Itt kicsit álljunk meg.

A meditációnak is több "szintje" létezik. A kezdeti relaxációtól a megvilágosodásik terjed az a tér amiben a tudatunk megnyugszik, hazatalál, kiterjed vagy eggyé válik. Amikor a fa tudatosságáról beszélünk, a meditáció és koncentráció egyszerre hatja át a tudatot: nem pulzálva, váltakozva, hanem kettősségben: képzeljük el: a három erős működés: a testi érzeteink a tudatott lehorgonyozzák, az érzelmek el-elárasztanak minket és erős gondolathullámokat kavarnak. Lényünkben egyszerre és párhuzamosan zajlanak folyamatok. Amikor kiüresítjük elménket és testünket nyugalmi állapotba hozzuk, ezek a szintek nem egyesülnek, hanem a hordozó tudat közege szabadul meg az elkülönültségtől. A légzés figyelése nagyszerű kulcs ehhez. A figyelem egyhegyűsége egybegyűjti az erőket. Meditatív - vagyis a testet nem árasztják el az érzelmek, érzetek, egységbe olvad, elnyugszik. Koncentráció pedig abban az értelemben, hogy lényünk "koncentrátumává" válik mindannak ami történik: megtartó formává, mederré.

Régről kísér egy gyönyörű kép, és gyakorlat amit egy gurunál olvastam (Osho), aki egy másik tanítóra utalt, aki mesterétől vette a leírását a fentieknek. Megosztom lényegét:

Állj meg. Képzeld el, hogy egy tengellyé válsz, törzsedből lefelé és felfelé fénynyaláb indul ki. Gaia szívébe és magjába hatol le és a kozmosz végtelenjébe emelkedik fel. És most nézz körül, mások fénye szintén nekiindul. Gaia anyagi valóságában mindenki összeér. Origója testi létezésünk otthona, forrása, társaiddal ebben a magpontban kapcsolódsz. És most nézz fel az égre, ahol társaid fényeivel együtt mind más-más csillaghoz értek fel. Szellemi univerzumunkban annyi csillag, ahány lélek… Egységét szellemi létezésünknek a Fény adja.

Egy érdekes tájra érkezünk: Tér és Idő egységének valamint a gondolkodás munkájának vidékére. A Fa átjáró, létra, gerincoszlop, ösvény. Ezt tanítja a Tíz Sefiroth tana, az Életfa szimbóluma. Az Élet részei vagyunk. Gaia testéből kinövő fák erre tanítanak: testünk csak látszólag különül el ahogy mozgunk a fizikai valóságban, valójában viszont egységben maradunk végig a bolygótesttel, egységben minden lénnyel. A Tér közös. A Tér anyai befogadó közegében az idő apaelve teremt hasadást, a szellemi ébredés indulását. Az Idő miatt lehetünk úton. Viszont térré válva a jelenben újra visszatérhetünk az egységbe, az elvesztett Anyatestbe, Gaia jelenébe, otthonunkba.

A tudatra ébredés folyamata mentális síkon nyelvbe ágyazódik és fogalmakkal teremt. A levegő elem természetében. A gondolatokat elcsendesítve az érzések és érzelmek szintén egy szintén folyamatosan zajló, életáramba lépünk - tudatunkat el-elárasztó érzésekkel terelnek és térítenek el - a víz elem természete szerint. Energiánk, mozgásunk, szexualitásunk, állati valónk és ösztöneink pedig a tűzenergia elvei szerint mozgatják lényünket. Csak testünk anyagi realitásában és elemeink irányításában lelhetünk egyensúlyt, békét, megérkezést. Szellemi fellegeink sosem tudnak valódi megnyugvást hozni. Csak ha az elemek összességét egy ötödikben kiegyensúlyozzuk és megtartjuk: zazenben ülve, jógában, sétálva, meditálva… belső csendben és erőkoncentrációban. Egyszerre zajlani hagyni az időt és megtartani a térben a tudatot.

Ez már a buddhista gyakorlatok világa, ahova most nem lépünk át. Álljunk most itt meg, iránymutatóként jelezzen ez a szakasz amit most bejártunk. Ha találkozol egy fával, csodáld és tiszteld lényét, és jusson eszedbe a hermész triszmegisztoszi tanítás: Amint fent, úgy lent.

A meditáció gyógyító teljessége ebben a fantasztikus élménykeresésben nyugszik: elindulni a szeparáció traumájából, elindulni a hős útján, végigtáncolni, dolgozni magunkat a szellemi folyamatokon, majd visszaérkezni egy nagy Anya méhének teljességébe: Gaia és a Kozmikus Méh lüktetően élődő jelenébe összekötve lényünkkel Eget és Földet, Teremtőt és Teremtést. Testet és Szellemet.

Kilépve a labirintusból, a világló úttalan utak hálózatából, a vándorlásból a jelenlétben megnyugszol, tudatod tiszta térré válik, beleolvad az egységbe. Majd tovább haladsz, de már egységben Önvalóddal és Istennel.

A jelen valójában menedék. Megérkezés. Minden gyógyulás a jelenben történik, ideje indulni!

Békesség minden Fának!

                                                                                                    Kép: Thais Justino

Régi időkben a keresők a Sámánhoz fordultak ha a természet bennünk és kívülünk ható erővel szerettek volna kapcsolódni, kibékülni... Miért gondolom azt, hogy ma nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett "sámánizmusról"? 

Erre választ az ökospiritualitásban kerestem. Mert azt gondolom közvetítő és természetfeletti erőkkel rendelkező vezető nélkül is kapcsolatba tudunk lépni a természeti és szellemi erőkkel. Sámánra annak van szüksége aki még nem erősödött meg, akiben az Élet Fája még nem eresztett gyökereket Földanya anyagi valóságába és ágai nem érnek fel a csillagokig.

Aki kimunkálta magában Föld és Ég kapcsolatát, nincs szüksége aya-utazásokra, sámánkörökben való révülésre. Ezek a tájak a felkészületlen vándort csalitos, ingoványos és veszélyes vidékre vezethetik.

A szelíd és szerény magányos séta a természetben ugyan úgy megtölti a lelket és újrakapcsolja a jelenhez mint a sámánutazások. Mert miért is indulunk útnak és keressük sámánjainkat? Járunk körökbe, workshopokra? Miért fizetünk ki nagy pénzeket guruknak, látóknak és lelki vezetőknek?

Mert bizonytalanok vagyunk. Nem látjuk a tájat, és nincsen kezünkben élettérkép. Nincs iránytű a szívünkben és nem bízunk gyökereinkben. Nem állunk a Földön és nem látjuk a Csillagok útját sem. Életünk Fája elvágódott a lüktető és éltető valóságtl, a jelentől.

A jelen mágikus tér. Kibontakozva és a szellemi úton haladva az önismeret köreiben bolyongva - gyakran szükségünk van vezetőkre. De a térképet csak magunknak rajzolhatjuk fel, az iránytűt pedig előbb-utóbb saját kezünkbe kell vennünk. Ha egy sámánra bízod lelked visszacsatolását, a varázslat elmúltával újra az ürességben és szeparációban szorongva. Elindulhatsz befelé a virtuális, révületes és pszichedelikus élmények vadonjába - de ugyan az őskapcsolatot a természetben is vagy meditációban is megélheted. 

Ne félj a vadontól. A benned élő állati erőktől. Nem félj elveszíteni a kontrollt. Ne félj, nem érhet baj. Szelíden és alázattal közeledj a Fákhoz, légy befogadó amikor a természetben jársz. 

A mai sámánok egyetlen feladata: a lelkeket visszacsatolni a természetes ösztöneikhez, a testhez, a Földhöz. Ha már kapcsolódsz, indulj neki a szellemi világok hegycsúcsait meghódítani! Amíg nem tudsz felverni egy sátrat ne indulj neki a Himalája meghódításának. Nem tanácsos.