Ideje: április közepétől május közepéig

A fűzfa a fák „istennője”. Vizes területeken élő, jellegzetes, leomló ágaival az egyik legkarakteresebb és könnyen felismerhető fánk.

Istennő fának is nevezik, mivel a Holdat, az érzelmeket és a tudattalan áramlatokat társítják hozzá. Az egyik legnőiesebb fafajta, lágyan lengő ágainak táncát vizes, termékeny környezetében valóban nőies energiaként érzékelhetjük.

A fűz ismeri a ciklusokat, az alatta végzett meditáció mélybe rejtett érzelmekhez visz, a tudattalanban áramló dolgokat segít felszínre hozni. Az időben enged mozogni, segítségével átláthatjuk a ciklusokat, akár évezredek folyamataira is ráérezhetünk. Segíti az intuíciót, megérzéseink fejlesztéséhez is ülhetünk fűz alá. Mivel rendkívül vizes lény, nem árt vigyázni vele: könnyen érzelgőssé, szentimentálissá válhatunk vagy az álmodozásba merülhetünk a cselekvések helyett. A túlzott lunaritás hangulatingadozáshoz vezet: aki stabilitást keres vagy döntés előtt áll az inkább válassza a bölcs tölgyet vagy az erős fenyőket meditációs társul!

A fűzfa a nő attribútuma és az élet vizeinek örzőjeként (megkötőjeként) a termékenység és az anyaság fája is egyben: a szülés-születés folyamatait, a csecsemő érkezését vigyázza, ezért Gabriel angyali erejéhez is köthető.A hagyományban a fűzfából készült bölcső vigyázta az újonnan érkezett lelkeket.

Ha meditációs társunk a  fűz, könnyebben kifejeződnek érzéseink: segít megindítani a könnyeket, a gyász folyamatában és az eltemetett érzések megindításában segít. Tanításokat kaphatunk a szeretet és veszteség érzelmeiről, az érzésekbe való elmerülésről, akár a magzati létben a vízben töltött idők emlékeiről. Segítségével a rejtett dolgokat „kimoshatjuk” a napvilágra: titkok, félelmek, elfojtott érzések, vágyak... mindezek áramlásba hozásával a stresszt és blokkokat okozó érzések kimosódhatnak belőlünk. Az érzelmek kifejeződése mindig hatalmas gyógyító erőt áraszt szét a lényünkben! Hagyjuk hogy a fűz alatt végzett befelé figyelés megindítsa a könnyeinket. Rendkívül rugalmas vesszői is az élettel teliséget és hajlékonyságot reprezentálják! A halál és öröklét szimbólumaként is az idők és érzelmek végtelen ciklusait hordozza: képes fenntartani életét ágainak újrahajtásával.

Hagyjuk, hogy a fűz jelenlétében ráérezhessünk saját belső világunk egyedi ritmusára, engedjük haladni, áramolni érzéseinket a maguk útján. Életünket annyi minden szabályozza: érzelmeinket, döntéseinket, öltözetünket, napi ritmusunkat... szánjunk időt arra, hogy visszahangolódjunk magunkra és engedjünk saját ritmusainknak teret.

Az érzéseink, extázisunk vagy félelmeink megosztása másokkal szintén segít elérni az önazonosság erőközpontját, a békés jelenlétet, az autonóm állapotot. Ezért a fűzfa alá segítőnkkel, társunkkal, barátainkkal is beülhetünk!

A fűzfával való kapcsolódás módja:

Ez a fafajta a fentiekben leírt jellegzetes érzelem-aktiváló ereje miatt a lélek békeállapotát a beakadt, eltemetett érzelmek kimosásával segíti. Így ha alatta ülünk le relaxálni, meditálni vagy csak akár szemlélődni: számíthatunk az érzéseink fokozódására, a gyászhullámokra, amelyek akár világméretű együttérzés-hullámokig fokozódhatnak. Kifejezetten a női oldalunkat támogatja, tisztítja: így az anyákkal, anyánkkal saját női oldalunkkal kapcsolatos erőket mozgatja meg!

Érdemes a fűzfát kifejezetten fokozott érzelmi állapotban is felkeresni: ha gyászolunk, szakítás után vagyunk, veszteség ért minket, elvetéltünk, vagy ha szeretnénk közelebb kerülni érzelmeinkhez.

Próbáljunk meg először állva ráhangolódni az ágakra: lengedezni, finoman, lágyan hullámoztatni testünket, karjainkat. Kérjük meg a vizeket, amelyek a fában és bennünk egyek, hogy segítsenek a megtisztulásban, a beragadt-mocsarasodott érzelmek aktiválásában. Kérjük meg a fát hogy mutassa meg ciklusunkat és segítsen ráhangolódni saját ritmusunkra. A mozgással ezt segíthetjük. Annak ellenére hogy a fűz erősen női energetikájú fa, természetesen férfiaknak is ajánlott kapcsolódni hozzá: segít megtalálni a nőkkel, nőiséggel, anyasággal, érzelmekkel, befogadással stb. kapcsolatos feladatokat, erőket.

A fától való elbúcsúzást ne feledjük, köszönjük meg bölcsességét, rejtett munkálkodását! Hagyjuk alatta kisírt könnyeinket, felszabadult és kiáramlott érzéseinket!

Könnyű szívvel haladjunk tovább utunkon!

The poor soul sat sighing by a sycamore tree,
Sing all a green willow.
Her hand on her bosom, her head on her knee,
Sing willow, willow, willow.

~William Shakespeare, Othello

Visszakapcsolódás önmagunkhoz és a természethez

Néha egyértelműnek tűnik, hogy kapcsolódunk: párunkhoz, gyermekünkhöz, közösségekhez, a természethez, tevékenységeinkhez. Az odatartozás azonban nem mindenki számára megélt a mindennapokban, sőt, örökkön éhes vágyakozásként élhet bennünk a valamihez/valakihez tartozás vágya. Önmagunkkal, a természettel vagy az emberekkel elveszített, megszakadt kötelék bizony látensen a mélyben folyamatos ürességérzetet okoz, állandó keresésre, úton levésre hajtva a lelket.

A természettől és önmagunktól való elidegenedést  többnyire hamis odatartozással pótoljuk: összekötjük magunkat csoportokkal, családpótló közösségekkel, belemerülünk egy ügybe, munkába, misszióba, egy ragaszkodásra és megszokásra épülő párkapcsolatba… valódi megérkezettség nélkül, a felszínen tünetileg kezelve a bennünk tátongó hiányt. A következő rövid írással a valódi megérkezés és visszacsatolódás lényegét szeretném érzékeltetni. Mindenki eldöntheti hogy az életében vannak-e valódi, erős gyökerek, rendelkezik-e a kapcsolódás megtartó alapjaival, vagy beéri a kötődés és odatartozás érzését keltő könnyen megszerezhető pótszerekkel?

Az izoláció, hiány, ürességérzet, elidegenedés után: a visszacsatolódás, a közösségi élmény, az odatartozás gyógyító ereje.

Fontos pillanat, amikor valaki rádöbben, vagy például egy önismereti folyamat során ráérez arra, hogy egy alapvető és kezdetektől fogva kísérő útitársa van: a szeparáció traumája. Az elszakadás, a leválás, elválás, elvesztés, elkülönülés és elidegenedettség érzéséé. Ennek sok forrása van: érzékenyebbek a magzati létből való kiszakadást is egy ilyen látens traumaként hordozzák végig életükön, vagy akár a szoptatás rövidsége, az anyatej és mell hiánya is állhat egy szeparációs mérföldkőként. De megtapasztalunk ilyen elkülönülési pillanatokat trauma, gyász, módosult tudatállapotok, jelentős fordulópontok során. A lélek folyton otthonát keresi, az érzelmek biztonságos közeget igényelnek, a gondolatok szabadságra és térre vágynak.  A biztonság, az alapok és a valahová tartozás rendkívül fontosak főleg akkor, ha valaki az önismeret útján járva nagy erőket és sok információt mozgat meg magában. Spirituális munkába kifejezetten veszélyes vagy kétséges belefogni “földelés” nélkül, vagy egy biztos pont, bázis, egy mester vagy lelki vezető megtartó jelenléte nélkül.

Sokat azt gondolják, könnyű erre az alapra szert tenni. Sokan nem ismerik fel örökös keresésükben, függőségeikben az alap hiányát. Annak az érzés tapasztalatának a hiányát, ami az egész életnek értelmet, irányt, stabilitást ad. Legyen az egy vallásos út, egy személy, aki lélektársként lát minket, a természettel való belsőséges kapcsolat, vagy az Isten képzetére való ráhagyatkozás. Hit a Sorsban, a csillagokban vagy Önmagunkban. Egy láncszem, ami megtart és segít. Számtalan módja lehetséges ennek megélésének! 

Első lépésként mérjük fel kötődéseink természetét, vizsgáljuk meg kissé távolabbról kapcsolatainkat, hálózatainkat, függőségeinket. Egy kísérő, barát, mester, pap vagy terapeuta támogatásával végezzünk árnyékmunkát, keressük meg az őssebet. Ez sok esetben az elkülönülés, szeparáció. Nem mindenkinél, de ha a labirintusunk közepén egy tátongó örökkön üres fekete lyukat találunk, amit semmivel nem tudunk befedni: se őrületbe vitt fitnesszel, se alkohollal, se szexszel, se munkával… szellemi éhségünket nem csillapíthatjuk tudással, testi éhségünket élvezetekkel, érzelmi éhségünket emberi kapcsolatokkal és figyelemmel stb. akkor valószínű dolgoznunk kell azon, hogy megérkezzünk és megtapasztaljuk az “elég” érzését. 

 A természethez való visszakapcsolódás képes azt az erőt visszaadni ami a hiányt betölti. A fogyasztás, élményhajszolás, hamis emberi kapcsolatok és céltalan élet helyett elindulhatunk azon az úton, ami otthonossá teszi a világot. Ami az elidegenedés űrjét csillapítja és betölti.

Ha megérezzük a bolygóhoz való tartozásunk erejét, ha a természet részének érezzük magunkat, ha a földdel kapcsolódunk, magához az Élethez térünk vissza. A mai társadalom a városi életformában nem teszi lehetővé az organikus kapcsolódásokat. Sokszor mezítláb kellene csak sétálni a fűben, lefeküdni egy fa tövébe, élő vízben úszni, erdőben barangolni órákon át, tábortűz köré gyűlni, érteni a visszakapcsolódás célját: érezzünk magunkat otthon a természetben és felejtsük el a "fogyasztási éhség" rabszolgaságba fogó és hamis odatartozás érzését nyújtó kizsákmányoló figyelemelterelését. Legyünk otthona saját lelkünknek, váljunk önmagunkká, önismereti munkával teljesedjünk ki, foglaljunk el annyi teret a világból amekkorára szükségünk van.

Ne féljünk természetesnek, földillatúnak lenni, lemondani a fogyasztásról, hamis énképről, amit pl. a divat hamis odatartozással erősít meg, rabságban és éhségben tartva a lelket. Ne féljünk a vadontól ami bennünk él. Ne féljünk szembenézni az ürességgel lelkünk mélyén, ne féljünk megtenni az első lépéseket a valódi megérkezés útján és első sorban Önmagunkhoz tartozni. Testünk otthonába érkezni, érzelmeinkkel leülni egy asztalhoz és őszintén elfogadni amilyenek vagyunk, és ahogyan vagyunk, tudunk lenni.

A visszacsatolás útja az odatartozás és megérkezettség érzése a kiteljesedettség alapjai. Ha önismereti munkát végzünk, előbb-utóbb elérkezünk ennek felismeréséhez: a természet a legnagyobb mestere az őszinte és élő kapcsolódásnak. Társainkkal, párunkkal, önmagunkkal így érdemes együtt lenni: hogy  tudjuk, mi önmagunkba megérkezve, egy biztos alapról nyújtjuk karunkat feléjük. És bármilyen nehezebb élethelyzetben, ami kibillenthet ebből az összekapcsoltságból tudhatjuk, vissza tudunk térni önmagunk középpontjába, stabilitásába. Mert megtaláltuk, mert tudjuk hogy lelkünk otthona a testünk jelenében. Össze vagyunk kapcsolódva Földdel és Éggel. Így utunk sikeres lesz.

Az ökoterápia eszközei egyszerű lelki vezetéssel képesek visszacsatolni minket önmagunkhoz, a természethez, az ökoszisztémához, az Életfához. Valóban és mélyen.

Jó utat, szép megérkezést!
Ell

Képek:
Dominique Pèré
Johannes Stötter: body art painting
Lost Gardens of Heligan

A FÖLDELÉS HATÁSA A KREATIVITÁSRA, TERMÉKENYSÉGRE, GYERMEKÁLDÁSRA

AVAGY ALAP ÉS GYÖKÉRZET NÉLKÜL NEHÉZ GYÜMÖLCSÖT HOZNI

Semmi sem bizonyítja jobban a Földanyától való elválasztódást, mint a terméketlenség, szorongás, talajtalanság érzése. Ha nem találsz megnyugvást és régóta vágysz az odatartozásra, ha mindig van egy űr benned és különféle kurzusok, körök és terápiák sem segítettek rajtad, akkor itt az idő megérkezni. Kezdd az alapoknál, állj meg, eressz a jelenben gyökereket. 

MILYEN GYAKORLATOKKAL SEGÍTEK ÚJRAKAPCSOLÓDNI?

Nem hagyományos ökoterápiás támogatásra hívlak. Sétáim és elvonulásaim során alkotunk, testtel dolgozunk, mélyre megyünk. Régi korokban a sámánok feladata volt a lélek hazahívása, leföldelése, megnyugtatása. 
Ez bizalmat igényel - az együtt töltött idő során egy folyamaton, utazáson mész át, beszélgetéssel és alapgyakorlatokkal kezdve a Földelést. Az erdő mélyébe érve alkotóerőd felszabadításával kapcsolódunk az Első Teremtőerőhöz, amelyben minden természetes közeg, így az Erdőlélek is nyugszik. Felébresztjük alvó ösztöneidet, belélegezzük a Föld illatát, mélyen megmozgatjuk elsorvadt kötelékeidet, megerősítjük védelmed és jelenléted... Egyszóval felébresztjük a bennünk élő Vad-ént!

 ZÖLD SÁTOR

Hamarosan indul a Zöld Sátor női kör, a természetes termékenység támogatásért.

Aki spirituális utakon jár nem tévesztheti szem elől, hogy minél magasabbra nőnek szellemi ágai annál nagyobb szüksége van a mély gyökérzetre és a Földdel való kapcsolódásra is!
A Fa bölcsessége: az egyensúly, a középút és az erő ami átvisz a tű fokán.

A CÉL, HOGY MEGÉRKEZZ TESTED TELJES JELENÉBE

ÉREZD A FÖLD MEGTARTÓ EREJÉT

ÉS MEGTALÁLD KREATIVITÁSOD, TERMÉKENYSÉGED FORRÁSÁT

Ebben segíthetek.

Erdőterápiás sétákkal, Termékenység Masszázzsal, Anyaméh gyógyítással

ZÖLD SÁTOR NŐI KÖRÖK

A női termékenységért, az alkotó- és életerő gondozásáért. 

A nők összegyűlésének és gyógyításának ősi formájában: kis létszámú, zárt önismereti csoportban, női körben.

Zöld Sátor: azaz a vérmágia és az istennői tudat megidézése helyett a hangsúly az egyszerű, természetes módszereken és légkör megteremtésén van. Haladóbbak és bátrabbak számára Vörös Sátor kör is indul 2018 őszétől.

Részletek hamarosan!

A nő alkímiája
Belső templom
A papnő útja - szakrális női gyakorlatok
Nőtermészet
Természetes termékenység